A stressz korunk népbetegsége. Kiváltója sokrétű: az állandó kihívások, a szüntelenül megújuló elvárások és teljesítményközpontúság, rohanó életmód, a felgyorsult világ ezernyi ingere, létbizonytalanság. Szerveztünk képtelen alkalmazkoni a folyton változó körülményekhez. Selye János professzor mondata: " A stressz az élet sava- borsa." Ezzel kifejezi, hogy van inspriráló stressz is. Amit pedig mi ezen az egy szón értünk, az valójában a distressz, ami káros, és beteggé tesz, depressziót okoz.

Hogyan lehet ellen tenni? A professzor könyvében ( Stressz distressz nélkül) ezt is leírja.

Én magam azonban azt is tapasztalom, hogy a kersztyén embereknek mindn élethelyzetben alkalmazható "fegyvertáruk" van. Ez a közösség, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, együttesen fordulhatunk Istenünk felé, figyelhetünk Rá és dicsérhetjük Őt énekekkel. De ott van egy csoportos beszélgetés, ahol őszinték lehetünk egymához, a Biblia tanulmányozás alkalmai, ahol Istenünk vigasztaló, erőt adó, félelmet oldó szavaira lelhetünk. Emelett pedig élehtünk az imádság gyakorlatával, amikor a csendben rendszereződhetnek gondolataink, átélhetjük Urunk közelségét, és békességet kaphatunk.

Egy hozzám közeállónak azt mondta a gyógyszerésze, amikor kiváltotta a havi orvosságait: " üljön be gyakrabban a templomba, és legyen csendben". Milyen áldott dolog az, ha egy komoly szakember, aki ismeri a medicinák hatását, ismeri az imádság, az Isten előtt töltött percek hatását is! Milyen komoly bizonyságtétel ez Urunk mellett! Igen fontosak egy hívő orvos, pszichiáter vagy gyógyszerész hiteles és másoknak utat mutató szavai. Hiszen ők is tudják, hogy az orvos kezel és Isten gyógyít, ahogy egy latin közmondásból is  tudhatjuk.