Gyakran fogad ez a látvány a hálószobánkban. A könyvespolcról Bogika leveszi a legkomolyabb könyveket- a Szentírás eredeti nyelveken írt példányait, a héber ószövetséget és a görög nyelvű újszövetséget, mellé a Vulgatát és a a Septuagintát. Kommentárokat is keres melléjük, ill. szószedeteket. Sosem tudtam, mi vonzza őt ezekhez. Nem mérgelődtem, csak visszapakoltam mindent a helyére, miközben azért elmondtam neki, hogy ezekre a könyvekre nagyon kell vigyázni, mert értékesek. Most azonban az is kiderült, hogy ő ilyenkor játszik. Nem csak ámulattal lapozgat és varázslóst játszik. Mond valamit, amit ezekből a vaskos irományokból "olvas". Persze ennél több nem történik. Ha arra gondolok, mit tartalmaznak ezek a könyvek- és közben arra is figyelek, mit tesz a kislányom, újra fontosnak tartom elmondani azt, amit a reformáció jelenthet számunkra.

Az emberek nagy része érdeklődik a Szentírás iránt- mindenkit más vonz. Egyeseket a Biblia szépsége, családi Bibliájuk régisége, másokat az, hogy kihívást látnak benne, vagy irodalmilag, bölcseleti szempontból tartják kuriózumnak. A Biblia különleges könyv-ez vitathatatlan. De nekünk mit jelent? Mindennapjainkban mennyiszer lapozzuk? Keresünk- e mellé magyarázatot, szószedetet? Tudjuk- e hogy digitális és online változata is van? Nem az a fontos, hogy valaha már végigolvastad- e az elejétől végig, hanem az, hogy kezedbe veszed- e és kíváncsi vagy- e mit mond neked személyesen Isten.

A Biblia csodálatos könyv- mert maga az Úr szólal meg benne- Ö szól általa hozzánk. Mennyivel kevesebb panaszkodó, vádaskodó és értetlen ember lenne a világon, ha rácsodálkoznának arra, miként képes megszólítani bennünket Istenünk egy egyszerűnek tűnő vastag könyv lapjain. Sok dolgunk kerülhet más megvilágításba, ha előtte megkérdezzük Istenünk véleményét, sőt, dönteni is könnyebb, ha előtte imádkozunk, az igére hallgatunk.

Egy kislány felmászik a fotel tetejére, onnan felcsimpaszkodik a magas polcokra, és leegyensúlyozza a nagy könyveket, majd hosszasan eljátszadozik a közelségükben, lapozgatva azokat, imitálva az olvasást. Remélem, hogy egy pár hónap múltán már úgy is kezébe veszi, mint élete útmutatóját. S ha ez a blogbejegyzés valakit arra sarkall, hogy rendszeresebben és bátrabban lapozza, már megérte leírnom ezt a pár mondatot....