Most nem sietek,

Most nem tervezek.

Most nem rohanok.

Most nem akarok.

Most nem teszek semmit sem,

Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Megnyugszom,

most elpihenek,

békén, szabadon,

mint játszó gyermek

és semmit sem teszek, semmit sem,

Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény,

s ölel a csend

és árad belém

és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Új gyümölcsöt terem,

másoknak terem,

érik a csend,

erő, győzelem,

ha nem teszek semmit sem,

Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

( Túrmezei Erzsébet)