Igehirdetés 2014.05.18-án, Cantate vasárnapján

Lukács 19, 37-40 alapján

37. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent, mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,

38. és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség és dicsőség a magasságban!

39. A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester utasítsd rendre tanítványaidat!

40. De ő erre így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Örvendezve, fennhangon áldotta Istent- a látott csodákért

Van-e szemünk a látásra? Olyan dolgok meglátására, amelyek Istenünk csodájának nevezhetők? Van-e képességünk arra, hogy a dolgoknak a felszíne helyett a mélyére tekintsünk, és abban meglássuk Istenünk cselekvését? Egy ember, egy közösség lelkiállapotáról leginkább az tanúskodik, ahogyan beszélni, sőt énekelni képes azokról az őt körülvevő eseményekről, helyzetekről. Lelki látásunkról, és hitbeli állapotunkról adunk akkor számot, amikor megszólalunk vagy Istent dicsőítjük. Egy hívő ember Istent dicsérő ember kell legyen. Minden élethelyzetben. Ahogyan minden imádságunk alaphangja a hálaadás kell legyen. A tanítványok nem csupán Jézus közelében élő, őt figyelő, szavait halló emberek. Hanem kiválasztottak. Arra hívattak el, hogy Mesterük tetteit jól elraktározzák a gondolataikban, szívük mélyére hatoljon tanítása és az ő hatalma hírnökeivé, az ő küldötteivé legyenek. Az görög apostol szó magyar jelentése ez: küldött. A hívő ember, Krisztus tanítványa ma is arról ismerhető fel, hogy hallgat Mesterére, figyeli az ő munkálkodását. Mi keresztyén közösség és őbenne bízó emberek arra hívattunk el, hogy lássunk, értsünk és dicsőítsük őt! Cantate vasárnapján kórusművek és zenés bizonyságtételek hangoznak el, hiszen feladatunk az, ha látjuk Urunk csodáit az életünkben, dicséretünknek minden áldásáért hangot adjunk. Vannak olyan hívő testvérek közöttünk is, akiknek nincsen gyakorlott vagy képzett énekhangja, de van Istent dicsérő lelke, ezért bátran és az Úrnak énekel. Van, aki ettől is távol áll, de képes arra, hogy az Úrról tegyen bizonyságot. de a hallgatás nem a tanítványok feladata.

Elhallgattatni? Kik akarnak másokat elhallgattatni?

A farizeusok szava: utasítsd rendre őket. Vajon mivel volt gondjuk? A dicséret módjával? A dicséret tartamával, vagy a dicsérendő személyével? Mindhárommal valószínűleg. A farizeus csődlátó. A farizeus bár látja Istent, látja a Szentírás betűjét nem érzékeli a Lélek munkáját, nem észleli Isten csodáját és nem képes Jézus Krisztusban Isten Fiát meglátni sem. Ezért bosszankodik. Az un. fundamentalisták mindig ezért veszélyesek, mert csak az orruk hegyéig látnak, mert csak ahzt tartják igaznak és helyesnek, amit ők képesek befogadni, értelmezni. A karizmatikusak a Lélek munkájára helyezik a hangsúlyt. Mindketten elvétik, ha kizárólagosságot követelnek. Mindkettő csak a saját igazát fújja. Jézus nem mondja, hogy igaza van a farizeusoknak, az ő törvényük szerint- nem kezd beszélgetni velük, mint máskor tette, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Itt elfogadja az áldás szavát! Az teremt hitet, ha valaki őt dicséri, őt áldja. én nem lennék hívő ember, ha az egyház, ahová először elhívtak nem éneklő egyház lett volna, nem lennék hívő ember, ha csendben ültek volna és nem tettek volna bizonyságot Jézus Krisztus hatalmáról. Nagy a tanítványok felelőssége! Dicsérni és áldani kel Jézus krisztust! Szívvel, szájjal, lélekkel, élettel!

A kövek fognak kiáltani…

Egyháztagjaink között is voltak kőfaragók. Pontos, precíz munkájuk volt a hitvallásuk. Isten tetszésére is lehet élni, de csak az egyiket tenni nem elég! Igen, hívő, templomos, hűséges egyháztagokra gondolok, akinek az a bizonysága, hogy a hétköznapi élet szeretetteljes helytállása a templomból indul.

Nem követ faragok, katedrálist építek… Lentről nem látják, de az, aki fent van az látja…

A kövek szétszórattak, a hatalmas templom, Heródes temploma, amit 46 évig építettek leromboltatott kr. u. 70-ben. Ma egy aranykupolás mecset áll a helyén. Ami a farizeusoknak fontos volt, a hely, a templom, a szentély, az megszűnt. Krisztus maga az Istennel való találkozás helyszíne! 3 nap alatt felépítem, mondja akkor, amikor a hitetlen és parázna nemzedékről szól.

A kövek kiáltanak. Üres templomok kiáltanak hívők után. Lepusztult templompadok és befalazott szószékek. Ha nincs tanítványi sereg, nincs dicséret, ének és bizonyság, nem kell templom sem. Ha ők nincsenek az a pár szétszórt kő kiált, felháborodottan, elkeseredetten.

Nem szabad megvárni, hogy az Úr majdcsak csodát tesz. Látni kell csodáit életünkben és dicsérni, áldani őt mindazért, amit rajtunk és bennünk végbevisz.

Nem tévedésből választottuk ma reggelre énekeskönyvünk 168- as énekét. Igen, karácsonyi ének, az angyali dicséret szavai ez! Ez visszhangzott, amikor Krisztus a szenvedés útjára tért. Visszhangozzon ma is, hogy Krisztus, Megváltónk személyes életünkben szülessen meg, formálja lelki látásunk, tegyen őt dicsérő emberekké és dicséretének szóló, őt magasztaló énekünk munkálja mások üdvösségét.