¹³Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! ¹⁴Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. ¹⁵És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. ¹⁶Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. ¹⁷Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Jakab 5, 13-16

Áhítat a nevelőtestület alakuló értekezletén

Az iskolai dokumentumok bizonyos helyein, tablókon és beszámolókon gyakran találkozunk különféle idézetekkel. Ezek a tömör, rövid mondatok hosszabb fejezeteket summáznak, ugyanakkor értékrendünket, gondolkodásunkat, irányultságunkat tükrözik. Így van ez abban az esetben is, ha meghívóra választjuk, vagy a facebookon lájkoljuk költők, filozófusok, együttesek frappáns gondolatait, illetve nyíltan vállaljuk, hogy a Szentírásból vett isteni szavakra hagyatkozunk. Minden esetben rólunk üzennek ezek a mondatok másoknak, bennünket mutatnak be. Nevezhetnénk ezeket „minihitvallásnak” is.

 Amikor régen egy családi házba beléptek, sok minden árulkodott arról, miként gondolkodnak, mit hisznek az ott lakók. Egy- egy képre, hímzett feliratos falvédőre pillantva minden érkező rögtön betekintést nyerhetett az otthon szellemiségébe. Így van ez, ha hozzánk érkeznek, ha az iskolánkba vagy kollégiumunkba lépnek be.

 A fotón látható kis falitáblát „örököltem”, a nappalink falára függesztve látható. Segítségével rólunk alkothat képet minden vendégünk.  

 Sok egyházi iskola választ magának igét a tanév elején. Ez mintegy vezérelvként mutatja meg, mit tartunk az adott évben kiemelten fontosnak, mi a hangsúlya az adott időszaknak. Nyilvánvaló, hogy a tanévnyitó igéje, vagy az igazgatói beszéd már orientációként szolgál.

 A felolvasott bibliai szakasznak van egy mondata, ami kezdő lelkész koromban a fürdőszobai tükörre volt felragasztva. Ebből a pár mondatból valószínű, hogy a felszólításokon lenne a hangsúly, ugye? „Mindenféle élethelyzetben imádkozz!” - így foglalhatnánk össze Jakab apostol tanítását. Én azonban akkortájt nem az imára hívó igékből választottam, nem azok érintettek meg leginkább. Egy jelentéktelennek tűnő mondat volt különösen is bátorító a sok ige közül: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi.”

Miért érdekes és elgondolkodtató? Mert a Bibliában sokfajta emberrel ismerkedhetünk meg, de Illés az a próféta volt, aki Isten embereként csodákat tett, halottat támasztott fel és megtapasztalhatta Isten közelségét, sőt az Úr minden emberi értelemnek ellene mondó hatamát is.  Az ő imádságában erő volt, pedig ugyanolyan ember volt, mint mi.

 Bevallom, hívő életem gyengesége, hogy nem tudok hosszasan, kitartóan, állhatatos imádkozni, nem vagyok a nagy csendességek mestere. De hiszek az imádság erejében, vagyis abban, hogy Isten eszközként adja nekünk az imát, hogy vele kapcsolatban legyünk és megtapaszthassuk az Ő isteni valóságát, erejét, értünk nyilvánvaló szeretetét.

Én legfőképpen énekelve imádkozom, ezért szeretem és tanítom a sok szép koráléneket valamint a modern dicséreteket, könyörgéseket. S ha gyakorlom, ha belekezdek, ha dúdolom, akkor átélem azt, amit Illés is, hogy ebben erő van- nem miattam, hanem Isten Lelke miatt. Megtapasztalom hogy az énekelt imádság felszabadít, kinyit, felemel és közel visz Jézushoz, pontosan úgy, mint másokat a mély, csendes imádság.

2018-19-es tanévünkre olyan indítást kapunk Jakab leveléből, ami Istentől adott ígéret az ima-meghallgatásra, hiszen az emblematikus bibliai személyek is pontosan olyanok voltak, mint mi. És mi is olyanná lehetünk, mint ők- csak bízni kell Istenben, csak alázattal kell megállnunk előtte és tőle kell kérni. Csak beszélgetni kell az Úr Jézussal. Csak imádkozni vagy énekelni kell elkezdeni és bízni a meghallgatásban és mi is ugyanazt tapasztalhatjuk meg, mint ők. Megbocsátást, gyógyulást, vezetést, bölcsességet, emberi értelmet felülíró isteni beavatkozást.

 Illés olyan ember volt, mint mi. Mi tudunk- e ebben az évben olyanná lenni, mint ő? Az Úrra hagyatkozó, benne bízó, rá figyelő, minden élethelyzetben rajta tájékozódó emberekké és egyben az ő küldötteivé? Adja nekünk Istenünk az Ő Szentlelkét, hogy alázattal és bizalommal álljunk meg előtte, azzal a hittel, hogy Ő, aki biztat az imádságra, meg is hallgatja szavainkat. Ámen