Szikrázó karácsonyt kívánok… ezzel a szokatlan felirattal és egy kedves verssel kaptam meg a karácsonyi üdvözlőkártyát német barátaimtól. Egy szó mind közül megannyi asszociációt, képzettársítást, gondolatot, emléket hívott elő. Szikra. Isteni szikra, ötlet, ami hirtelen kipattan az ember fejéből… Szikrázás… bárcsak láthattunk volna szikrázó havat, a csodás fehér tájon a fény játékos csillogását! … Szikra… 12 évesen a Csillebérci Úttörőtábor Szikra altáborában töltöttem két hetet. Nem tudtam miért ez az elnevezés, csak később értettem meg… a szikra egy apró lepattant tűzegység, ami lángra gyújt mindent maga körül… értékes, ha tüzet akarunk csiholni, veszélyes, ha rossz helyre esik… Milyen különös, hogy mind a hívő, mind az ideológus is szívesen használta ezt a képet. Mert igaz. Egyetlen szikrának ereje van..
Szikrázó karácsonyt kívánok… Ezek az asszociációk szaladtak végig a gondolataimon… és végtére a helyére is került az egész János evangéliuma, és Jézus születéstörténete szinoptikus értelmezése segítségével. Hát persze, hogy lehet a karácsony is szikrázó, ragyogó is. Ahogyan sok- sok más képeslapon látjuk a sötét betlehemi éjszakában a jászolban fekvő Isten Fia fényességét kiragyogni a világba. Ő maga a világ világossága. Ő a világosság, aki eljött e világba, de a sötétség nem fogadta be… Nem pc fényünneppé degradáljuk a Megváltó születését, amikor szikrázó karácsonyról beszélünk, hanem arról, hogy az Ő fénye egy apró pici szikrának tűnt, de mára már az ő tanítványaiból, követőiből a világ kereszténysége, a láthatatlan anyaszentegyház lett.
Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága. Jn 8, 12
Ti vagytok a világ világossága... Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Mt 5, 14. 16
Vízkereszt ünnepe a keleti keresztények karácsonya. Krisztus dicsőséges megjelenésének ünnepe. Karácsonyismétlés- avagy a születés ünnepe üzenetének elmélyítése, még inkább annak kibontása számunkra. A három király ünnepe, akiket egy égi ragyogó jel, a csillag vezetett Izraelig, hogy megláthassák a megígért királyt… Ha belegondolunk, ők a csodálatos isteni üzenet birtokosai voltak a sötét világban. A pogány nemezetek számára is felragyogott Isten, az egyedüli Úr, megmutatkozott jelenléte. Itt az Isten köztünk, aki belevilágít életünk, embervoltunk sötétségeibe és ebbe a bűnökkel terhelt világba elhozza a maga dicsőséges, szépséges, árnyék nélküli isteni valóságát, és szikrázza a fényességét…
Én vagyok a világ világossága- ezt hirdeti nekünk Vízkereszt ünnepe, ezt adja tudtul karácsony ünnepe. Isten Krisztusban megjelent fényességét szikrázza nekünk mindkét alkalom. Mert nagy szükségünk van rá... Hiszen mi a halál árnyéka völgyében járunk ahogyan a 23. zsoltárban olvassuk. Ézsaiásnál pedig úgy, hogy a halál árnyéka földjén lakókra világosság ragyog. ( Ézs 9, 1)
Ezernyi asszociációnk jön elő a sötétségről is. Az első maga a halál, a félelem, végül a szellemi és lelki sötétség és értetlenség, a szeretetlenség és az emberi aljasság, korlátoltság, gyilkos indulatok… Ha más számára ez nem is lenne ennyire nyilvánvaló, de a mi gyülekezetünknek az kell legyen... Világosan kell lássunk! Akik 1945 vízkeresztjén elkerültek több ezer kilométerre a szeretteiktől, otthonukról, akik megjárták a távolságokat és valódi mélységet tapasztaltak a bányák mélyén, azok számára a sötétség minden fokozata ismert. Nem csak a tapasztalható fizikális sötétség vált nyilvánvalóvá. Ők elszenvedték az istentelen ideológia embert nyomorító valóságát, ismerik a szellemi és lelki sötétség romboló erejét…
De nem szabad, hogy ez megbénítson bennünket. A 75 évvel ezelőtti világ nem sokban különbözik a mostanitól. Ha csak kesergünk, szomorkodunk emlékezésünk közben, akkor arra a világra nézünk, amely körülvesz. Ez a világ Jézus idején is sötét volt. A Római Birodalom bár nagy és erős impériumként mutatkozott meg, de Isten népe és terve ott ragyogott. Az üldöztetés és elhallgattatás minden korban a despoták eszköztárába tartozott, de az Úr minden korban megmutatta szentségét, dicsőségesen jelent meg.
Így hát attól, hogy emlékezünk gaztettekre, hagyjuk elmesélni a régmúltat, vagy történelemkönyvekbe zsugorítjuk a személyes életeseményeket, még csak a kötelezettségünk egyik felét tettük meg, azaz nem hallgatjuk el a sötét világ tényét. Ettől azonban sok változás nem fog történni. Ha csak a sötétségről beszélünk, nem jutunk előrébb egy tapodtat sem, nem várhatjuk a csodát az emberi, humánus belátástól.
Jézus azt mondja, hogy aki őt követi, nem jár, nem marad sötétségben. Hiszem, hogy Isten Szentlelke képes megvilágosítani minden embert és azt is tudom, hogy nélküle nincs teljes fényesség, nem a szívekben, sem a társadalomban… Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. János 1, 9
Jézus Krisztus beragyogja a világot. És Ő az, aki képes szíveket, életeket, történelmet és jövőt formálni. Mert Ő a világ világossága. Bármennyire is szívet szorító szeretett közöttünk élő malenykij robotot megjárt idős testvéreink sorsa, számomra hatalmas tanúság, életük bizonyságtétel. Hiszen Krisztus erejének birtokosai, Krisztus emberfeletti hatalmának jelei, tanúi. Ha magunk akarunk helytállni a sötét világban, akkor Krisztust kell követni. Hagyni, hogy megvilágosítson minket. Hogy fényt hordozók, fényt szikrázók legyünk. Hogy mi legyünk a világ világossága, a hegyen épült város. Ragyogjon hát a mi világosságunk, hitünk, hogy azt látva dicsőítsék Istenünket.
