Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Nyilvánosság- nyíltság- nyilvánvalóság

2021. április 18. - Skata

hier_stand.jpgIgehirdetés Mezőberényben 2021.április 18-án

Jn 10, 22-29. 22Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. 24Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, 26de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.  27Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.

 Nyilvánosság- Olyan szó ez, ami mindannyiunk számára azt közvetíti: hozzájuthatunk az információkhoz, nem titokban, hanem mindenki számára hozzáférhetően hangoznak el fontos témák, tudnivalók, hírek. A nyilvánosság védelem is és leleplezhetőség is egyben. Ha valami elrejtve - azaz a nyilvánosság kizárásával történik- , az lehet az érintettek védelme miatt, de azért is, hogy bizonyos tények ne kerüljenek ki egy adott körből. A nyilvánosság védettséget jelenthet, hiszen lehetővé teszi a melléállást, és igazságért kiált. Ugyanakkor támadhatóságot és erőfitogtatatást is hordoz magában, gondoljunk csak a nyilvános kivégzésekre.

Jézus Krisztus három éven át nyilvánosan működött Galilea településein. Egy- egy házi találkozóról is olvasunk, de mindig volt mellette legalább  három tanítvány az érintetteken, házigazdákon kívül. Nem zárványt hozott létre a tanítványi körből, követőkből, hanem Isten országa örömhírét hozta el szavakban és tettekben.  Járta az utakat, magához hívta a tömegeket, együtt ünnepelt népe tagjaival, komolyan véve zsidóságuk szent napjait.  Mindig nyilvánosan tanított, például a templomban is, ahol bárki megállhatott mellette, bárki megszólíthatta, megkérdezhette, megfogalmazhatta a kérdéseit, aggályait. Jézus azért jött a földre, hogy megváltó munkája, isteni szeretete hozzáférhető legyen mindenkinek. Számára a nyilvánosság alapvető volt. A tanítványok kiküldésekor bátorítólag mondta: „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.”  ( Mt 10, 26-27) Megparancsolta, hogy tanítsanak az ő nevébe, de azt ne valami exkluzív szellemi körben tegyék. Nyilvánosan tegyenek bizonyságot Őróla. Ha valaki tehát vállalja a nyilvánosságot, annak állnia kell a sarat: felkészültnek kell lennie, tudnia kell, hogy nem csupán támogatókra, hanem támadókra is számítania kell. Az Úr Jézus tudta, az igének nem csak szelíd befogadóival fog találkozni a templomszentelési ünnepen, hanem az írástudókkal, akik szavait kiforgatják, analizálják, sarokba akarják szorítani. Számtalanszor érkeztek hozzá úgy farizeusok, hogy a kíváncsiságuk mögött a kísértés szándéka állt.

Nyíltság- Ha te vagy a Krisztus mondd meg nekünk nyíltan! Van az a beszédmód, amit a diplomáciában alkalmaznak. Az okos tárgyalópartnerek képesek szépen becsomagolni a mondandójukat, szavaik mögött tisztelet és furfang- bölcs mértkékletesség áll. Óvatos és megfontolt kijelentések hangoznak el a diplomaták szájából. A tárgyalás témája akkor sem teljesen nyílt, ha nyilvános. Igen, hiszen a direkt, egyenes beszéd nem mindig célravezető. Tudjuk, mennyit lehet ártani azzal, ha valakinek „ami a szívén az a száján”. Jézus tanítása mindig nyílt és isteni erejének megnyilvánulása ugyancsak az volt. Ha gyógyított, csodát tett, abból kiolvasható volt hatalma. Vakon születettnek adta vissza a látását, leprásokat tisztított meg, halottaknak adta vissza az életét. Ezek a zsidóság hite szerint messiási jelek voltak, tehát ismertetői annak, akit régóta megváltóként vártak.

A kiállítások során különféle szakmák mesterei mutatják meg tudásukat, láthatóvá válik számunkra az az igyekezet és elköteleződés amit képviselnek. Ha magunk előtt látjuk műveiket, kétségtelen lesz számunkra az a tudás, amivel rendelkeznek. Olykor persze arra is adódik lehetőség, hogy bepillantást nyerjünk szakmájuk rejtelmeibe. Bemutatják a fortélyokat, legyen szó szövésről, bőrművességről, fazekasságról vagy a kolbászfesztiválon a sertés feldolgozásáról. Nem is kell mondaniuk semmit, hiszen kezük alatt ég a munka, és ott mindenki szeme láttára jön létre az alkotás. Jézustól azt várták a farizeusok, hogy nyíltan mondja meg: Ő  a Krisztus. Pedig tettei és tanítása ereje mellette szóltak. Minek itt bármit is mondani? Magáért beszél minden megnyilvánulása!

Nyilvánvalóság- Jézus a megértést kéri számon, miközben szembesíti a kemény, az Ő személye előtt bezárt szívű és ellustult fülű farizeusokat. Mit kér tőlük számon, a nyilvánvaló tények beismerését, a már hallott és tanult ige összekapcsolását azzal, amit ő jelentett ki. Az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik ( Zsoltár 33,4) … 8Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. 9Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. 10Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak ( Zsoltár 19,8-10)  De aki tudatosan ellenáll a nyilvánvalónak, amit lát és hall, azzal mit lehet kezdeni? Lehet, hogy látnak, de nem értenek. Lehet, hogy hallanak, de nem befogadók. Nem tudják értékelni a nyilvánosságot, nem tudják értelmezni a nyíltságot. Nem hisznek. Ezért a nyilvánvaló igazság következményét sem teszik meg. Pedig aki közel jön a nyilvánosan működő Jézushoz, az látja, hallja, tanításait és cselekedeteit, az előtt a nyíltszívű, bennünket önmagához emelő személye is lelepleződhet. Ahogyan a nyilvános kivégzést, a kereszthalált végigkövető római százados sem tudott mást mondani: bizony ez az ember igaz volt (  Lk 23, 47) ez az ember az Isten fia volt ( Mk 15,39) …

Jézus erről a nyilvánvalóságról beszél, amikor a jó pásztor és a rá hallgató nyáj képét hozza elő. Egyszerű és világos kép, mindenki értheti: a juhok ismerik a pásztort, hallják a hangját és követik őt. Cserébe minden jót megkapnak tőle: biztonságot, nyugalmat, életet. Olyan jelent és olyan jövőt, amely az Atya kezében pihen, elrejtettséget és békét, hiszen senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.

Le lehet birkázni a keresztyéneket, de ezt csak az teszi, aki nem érti meg Jézus példázatából a nyilvánvaló örömhírt, hogy nekünk közünk lehet Istenhez. Csak az fogalmaz így, aki nem hallja meg ebből az evangéliumot, akinek a szíve olyan kemény, hogy Jézus értünk történt tettei és nyíltan értünk vállalt áldozata nem nyitja meg lelküket az isteni szeretet és irgalom előtt. A mai vasárnap a Jó pásztor vasárnapja- a mai vasárnap az irgalmas szívű Úr vasárnapja, misericordias domini. Az Úr szeretetével tele van a föld- tagadhatatlan jelekkel közevíteti ezt felénk Isten, csak adjon nekünk megbocsátást, hogy értetlen és sötét szívünk képes legyen hittel megragadni az Ő kegyelmét!

Ma 500 évvel ezelőtt is valami hasonló történt, amit igénkben olvastunk. Luther Wormsba ment a birodalmi gyűlésre, hogy ott a nyilvánosság előtt szóljon. Ellenfelei egy szót várnak tőle: revoco azaz visszavonom. De ez nem hangzott el, ezzel szemben a reformátor őszinte és bátor szívvel megvallotta hitét. Nem is hangozhatott el más. Hiszen megismerte  Krisztus szavait az igéből, az örök életre vivő isteni kegyelmet, ami hit által bármelyikünké lehet. Mondhatnánk, hogy aki kézbe veszi a Szentírást, annak a Napnál is világosabb, hogy egyedül Krisztus érdeméért, az Ő áldozata által, ingyen és kegyelemből van az üdvösség. Ezt nem lehet elhallgatni. Erről kellett neki is prédikálnia, ezt kellett képviselnie a német nemzet nemesei, császára, a római katolikus egyház bíborosai, pápája előtt s minden egyes leírt művében. Krisztus követését tekintve, de a nyilvánvaló igazságok viszonylatában nekünk sem lehet más reakciónk, csak azok a szavak, amik akkor 1521. április 18-án hangoztak el: akkor – híressé vált hitvallásában – így fogalmazott:

„Hacsak meg nem győznek engem a Szentírás bizonyságaival vagy világos okokkal…  akkor az általam idézett Szentíráshoz vagyok kötve, és lelkiismeretem Isten Igéjének foglya… nem biztonságos, sem nem helyes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen.”

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr1916505038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ludwig Lutheranus 2021.04.18. 16:28:44

Nagyon szép prédikáció! :-)
süti beállítások módosítása