Ha majd jövő héten, vagy bármikor a közeljövében fel kell idézni szeptember 10-e pénteket, valószínű a bosszantóan csúnya, elkeserítő, lehangoló napok sorába illesztik. Vagyis csak azok, akiket nagyon befolyásol a fényhiány, akiknek a hideg, esős őszi napok egyet jelentenek a kedvtelenséggel, szomorúsággal, letargiával. Nem kell, hogy így legyen. Mert az életünket nem az ösztöneink, és nem is az időjárás kell irányítsák. Számos németországi óvodában megfordultam. Ott minden évszakban sokkal többet esik az eső, mint nálunk. Az eső ott is áztat, de rendesen. Nem csak a fű zöldül tőle, hanem sár is képződik az udvaron. De ilyen időben sincs ovifogság. A kicsik esőkabátba öltöznek, felkapják a gumicsizmát - s irány a természet. Mert az eső jó, nem ellenség, nem bosszúságfaktor. Ez csak csak víz!- ahogyan egy reklámban is hallottuk. Mi lenne ha arra emlékeznénk, hogy a felhők fölött mindig ragyog a Nap? Persze mint másról- erről is csak szubjektív módon tudunk gondolkodni. Én mégis átéltem a borús napon az égi fényt, a belső melegséget, sőt a vidámság huncut szikráit is. Olyan beszélgetéseknek lehettem részese, amiben szüntelen Isten szeretetének erősítését érezhettem. Biztonság, béke, boldogság és bizonyosság... A bibliaiskola is kinyitotta kapuját- és ma Péter is szinte végig velünk tudott lenni. Nem csak gitározott, hanem közöttünk ült, és ez így annyira jó volt! Éneklő, beszélgető, tudásszomjas, Urunkra figyelő, Neki örülő, imádkozó közösség voltunk- vagyunk. Sokszor hallottam már: hinni otthon is lehet, nem kell eljárni templomba, hogy valaki imádkozzék. De idézzük csak fel egy tábortűz képét: különféle mértű fahasábok, gallyak izzanak a tűzön. A begyújtást követően pár perccel magasba csap a láng. A végén hosszú órákon át tart a parázs, szinte nem is gondolnánk, milyen hosszan képes még vörösleni. De ha egy hasábot kiveszek, hamar elhal a láng. Így van ez a hitünkkel is: bármekkora tüzet is fogott egy konferencia, igehirdetés egy bizonyságtétel által, a közösségre szükség van. Mert ha egyedül maradunk, gyorsan kihűlnek a lángok. Wilhelm Busch "Jézus a mi sorunk" című könyvében találkoztam ezzel az egyszerű magyarázattal. ( A könyv kölcsönözhető az Alapítványi könyvrunkból!) A nap szépsége gyülekezeti közösségünknek köszönhető. Figyelünk egymásra, átéljük a találkozások fontosságát, vágyunk többet megérteni a szeretet Istenéből. S ezek után két kreatív, egészséges, vidám gyermek hab a tortán!
Hogyan lehet egy ilyen szép napot összefoglalni? Nehéz. Fesse meg nekünk mégis ez a pár szó. Arcok, sorsok, kihívások, kérdések, összevillanó szemek, kicsorduló könnyek, felhőtlen nevetés, hitmélyülés és útkeresés, tragédia és reménység, tapogatódzás és hazatalálás, JÉZUS.
