Izlandon van ez a kis templom. Nem nagyobb egy kamránál. A tetőt föld takarja, melyen fű és virágok nőnek. Ha újra kezdhetném az életemet, itt ebben a kis templomban lenne az esküvőm- földdel körülvéve, a gyökerek alatt... Milyen szépen is fejezné ki, hogy életünk földjéből és boldogságunkból valaminek növekednie kell.  

Talán éppen akkor kezdjük megszeretni ezeket a kis kápolnákat, amikor már nincs szükségünk nagy dómokra, hanem csak a hit kis házikójára, és a vigasztalás közeli, csöndes szentségére.  

És akkor olyan jó, hogy mindaz,  amit önmagunkról gondolunk, nem nyújtózik olyan messze, mint az, amiket rólunk gondolnak, s hogy kiteljesedésünk nem a mi küszködésünkön múlik.

A végén az tesz majd boldoggá, hogy értékünket nem a teljesítményünkön mérik le, hanem azon, hogy életünkön és szeretetünkön megnyugodott- e az áldás. ( Jörg Zink)