Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Kéz, szív, száj...

2010. március 31. - Skata

Virágunk még csak volna. A krókuszok voltak a legbátrabbak. A sok sárga, fehér és lila fejecske vidáman mozgott a még hűvös szélben. Aztán a mindig megbízható aranyvessző bizonygatta, hogy most már itt a tavasz. Majd következett a nárcisz, a jácint és a tulipán, amelyek hagymáit még ősszel dugdostuk a fölbe Itt a tavasz, virágunk még csak volna. De van-e vasárnapunk? Nem rabolta-e el tőlünk valamiféle Konzum-Isten, vagy akár csak saját közönyünk? A harang szava nem hallatszik el a plázákig. Fehér ing helyett susogó szabadidő ruha van rajtunk, a kínai piacon vettük. Talán ma is oda igyekszünk. Nem csoda, hogy nehezen tudjuk már ünneplőbe öltöztetni a szívünket.

Integető tömeg is van. Pálmaágat lengetnek, virágot szórnak az útra. Mert szeretnek ünnepelni, szívesen állnak a győztes oldalára. Ők várják a királyt, akit néha Messiásnak, néha Jimmynek neveznek. 

Azt hiszem, szamarunk is volna, olyan igaz szamár szamár. Lépked az útra terített felsőruhákon, keresztülgázol a virágesőn – és azt hiszi, őt ünneplik. Nagy szamárfüleivel tompán hallja a morajlást, és úgy véli, neki szól a hozsánnázás. 

Igen, szamárból éppen elég akad – de közeledik-e Jézus városunkba ezen a virágvasárnapon? Itt van-e Ő, a valóban szelíd és alázatos? Aki nem hódítani akar, hanem egyszerűen csak szeretni. Aki nem leigáz, hanem szabadságot ad. 

Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe. Szamárháton, az ókor Trabantján. Azt mondta: békét hoztam nektek, a megtérés esélyét. Békében élhettek önmagatokkal, egymással és a Mindenhatóval. 

És a tömeg hozsánnázott. Szálltak, szálltak a virágok, lengtek a pálmaágak. 

Ám tudjuk, virágvasárnapot nagypéntek követi. A „hozsanna” helyett „feszítsd meg!” hangzik hamarosan. Szívszorítóan igaz Jókai Anna Ima – virágvasárnap alkonyán című verse: 

„Istenem.

Az az alkony.

A földbe döngölt örökzöldek.

A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.

Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.

Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.

(…)

A tömeg berekedt.

Vedel, zabál:

Vacsorál.

A tévé elé ül.

Új üvöltésre készül.

A „feszítsd meg” élvezetesebb

A kereszthalál érdekesebb.” 

Jókai Annának – újabbkori tapasztalataink alapján is – igaza van. Akárcsak az egykori Illés számnak: „Virág sincsen te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?” 

Ne hagyjuk, hogy így legyen.

Fogadjuk el nem múló hittel a virágvasárnap érkezőt.

Áldott, aki az ÚR nevében jön.

( Fabiny Tamás: Virágvasárnapra)

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr331882872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása