Igen, szerettem volna időben leülni ide a gépemhez, és beszámolni az előző hét- hetek eseményeiről. Reggel azonban már itt voltak az udvaron a gyülekezet szorgos vezetői, így az én nyugis napomból sem lett semmi. Mint látjátok, csak most érkeztem, és sajnos most is kutyafuttában írok. A lényeg, hogy zajlik nálunk az élet, nincs pocsolyaszag- nincs állóvíz. Gőzerővel készülünk a zenetáborra, jó sok jelentkezőnk van. Segítők is jelentkeztek: azt hiszem, szép, tartalmas és lelkiekben is sokat ígérő hét lesz.

A hittantábor nagyon kedves és nagyon nyüzsgős öt napját még mindig nem sikerült kipihenni, bár szombat délben már itthon is voltunk. Nagy felelősség és nagy kihívás egy ilyen tábor! Mégis megérte. Úgy láttuk, a gyerekek jól érezték magukat. A tábor témája: " Fejem, vállam, térdem talpam..." egy gyermekének nyomán. Az első napon a fejről hallottunk és megfigyeltük, hogyan tanít bennünket a Szentírás az értelemről, bölcsességről. A nap " főszereplője" Salamon király volt, aki az Úrtól kérte az engedelmes szívet és a bölcsességet. Este az evangéliumi ige az okos és bolond házépítőkről szólt- az okos ember Jézus igéjét hallgatja és megcselekszi. Aznap a csapatok bibliai találósok megfejtésével versenyeztek.

Szerdán Füzesgyarmatra mentünk fürödni. A vízparton délután még az eső is elvert bennünket. Pont kapóra jött ez is a nap témájához: kéz és a láb, s a fő alak: Noé, aki Istennel járt és bárkát épített : ) Este olyan énekeket tanultunk, amikhez mozdulatokat lehetett tanulni, ill. táncra is perdültünk. Bár az evangélium a béna meggyógyításáról szólt, a leghangsúlyosabb mégis a " Kezek" c. performance- mini színjáték- volt, ami emlékeztetett arra, hogy Isten kezet adott nekünk, de nem arra használjuk, amire való, ezért adta Jézust, akinek a keze mindig áldó és jóságos kéz volt, de a katonáké, Pilátus és az én kezem, megfeszítettük...

(A kezek egész héten szorgoskodtak: volt origami, gyöngyfűzés, barátság- karkötő készítés is.) 

Csütörtökön a fül és a száj következtek.  Azt még nem is mondtam, hogy minden nap egy szakorvos mutatta be azt a  szervet, amiről aznap tanultunk. Ők nem táboroztak velünk, csak írásaikat olvastuk fel egy pár évvel ezelőtti kiadványból. Különös élemény volt orvosi szempontból megismerni a napi testrészt vagy szervet, de az még inkább, hogy az orvosok írásuk befejező részében mindig utaltak arra, hogyan olvashatunk azokról a Bibliában.

A beszéd és a hallás " főszereplője" Sámuel volt. S milyen csodás, Keveházi D. Sámuel teológus hallgató, az egyik felnőtt vezetőnk adta tovább és dolgozta fel a gyerekekkel a bibliai történetet! Este a csendről beszélgettünk, Illés próféta története segítsétségével. Témánkat egy montázsban is megrörkítettük.

Pénteken a szem következett. Vendégünk volt Hack János és Bors. A gyerekek megismehettek egy vak embert és kutyáját, valamint olyan műszereket, eszközöket, amik megkönnyítik a vakok életét. Nagyon jó, hogy János odaszánta ezt a napot, és bizony a gyerekeket nagyon megérintette nyitottsága, humora, de az is, hogy ő nem keresű, hanem Istenben bízó ember. Aznap volt a szalonnasütés és az éjszakai túra, amikor feltekintettünk a csillagos égre és a 8. zsoltár szavait idézve tartottunk áhítatot. A nap főszereplője mégsem Bartimeus volt, hanem Zákeus, aki látni akarta Jézust.

Szombaton a záró istentisztelet a szívről szólt. Jézus mondja: " Amivel csordultig van a szív azt szólja a száj." A szívünk nem csak a testünk motorja, hanem a hit, a reménység az érzelmek szerve. Sajnos le kellett rövídíteni a mondandómat, mert vészesen közelgett egy nyári vihar, csak úgy dörgött- villámlott és csapkodott az eső!

Szerintem elképzelhető, mi mindent csináltunk- pedig még nem mondtam, hogy dolgoztunk: a Pap-tanya kertjét egy picit felgereblyéztük, almát és szemetet szedtünk, de játszottunk elektromosságot, helyfoglalóst, fejbecsapkodóst, Szereted a testvéredet, versbekiabálóst, süket postást... Esténként pedig elgondolkodtató, szép álombaringató történeteket mondtunk mind a fiú- mind a lányszobában.

Amit eddig leirtam, az csak a napirend. De nem is említettem a komoly, olykor szívszorító beszélgetéseket, vagy a kissé keményebb helyzeteket, amikben bizony sarkunkra kellett állni. ( Ezek a gyerekek is hús vér emberkék, nem angyalok, próbálgatják magukat. ) Jó volt, hogy Schön Kriszti és Sámuel is meghallgatták a gyerekeket, valamint Kőszeginé Erika és Falatyné Márti pótanyukaként gondoskodtak rólunk. A csigák Bogica  és Andika kedvencei voltak, így őket is meg kellett örökíteni- nagyon fotogének, mondaná Lacika...

Sokat énekeltünk, sportoltunk, és sokat nevettünk. Imádkoztunk- nem csak étkezésekkor. Hiszem, hogy velünk volt és mosolygott az Úr.