Amikor gyülekezetünkben imádkozunk, sokszor csak ezt az egyetlen szót mondjuk közösen: Ámen. Mit jelent ez a rövidke szó?  Nem azt, hogy vége, hanem: bizony, igen, úgy van. Ha János evangéliumát figyelmesen elolvassuk, akkor többször is találkozunk azzal, hogy Jézus úgy KEZDI a mondandóját: " Bizony, bizony mondom néktek." A görög eredetiben itt kétszeres ámen szerepel. Egy írásmagyarázó azt mondta, hogy Jézus olyan szoros és mély kapcsolatban volt az Atyával, hogy hangosan kimondott szavai egy csöndes ima befejezéseként kezdődtek. Számomra kissé erőltetett ez a vélekedés. De az, amit az Ő imaéletéről olvasok az evangéliumokban intenzív imádkozási gyakorlatra készetet. Sőt még nagyobb figyelmet szeretnék szentelni a gyülekezet közös imádságának is. Itt is- ezen a fórumon is-számtalanszor előkerült már ez a téma. Az ima a lélek lélekzetvétele!

Ma valami olyan váltotta ki belőlem, hogy az ima szerepéről írjak, ami kissé megzavarta a belső nyugalmamat. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a  kellemetlen események, azok a helyzetek, amikben tehetetlennek bizonyulunk, mégiscsak képesek valami jót is munkálni. Természetesen ilynkor egyértelműen az imába menekülünk.( Mennyire gyarló, feledékeny és lusta vagyok sokszor- aztán jön valami, ami kibillent a harmóniának vélt állapotból.)  Ha nincs emberi kiút, akkor keresni kell az Istentől jövő útmutatást! Sok ide vonatkozó igét tudok fejből: Légy csendben és várj az Úrra! Az Úr harcol értetetek, ti pedig maradjatok veszteg. Ha kiált hozzám meghallgatom.Kérjetek és adatik... Megint csak rá kell eszmélni, hogy mennyire rá vagyunk szorulva az Ő hatalmas szeretetére, és szeretete hatalmára! 

Nos, hinni nem is egyszerű dolog. Bízni kell abban, hogy kéréseim nem falra hányt borsóként működnek az Úr előtt és bízni kell abban, hogy Ő közbe is fog lépni. Elereszteni a görcsös akarást, átadni magunkat Annak, Aki tudja, mit kell az adott helyzetben tenni... és várni, újra imádkozni, bízni és nem kételkedni. Azt gondolkodom, hoyg a hozzám hasonló, hirtelen természetű, nehezen lecsillapodó és mindig mozgásban lévő embereknek ez komoly kihívás. " Légy csendben és várj..." Nem tudok és nem is nagyon szeretek csendben lenni, és türelmetlen is vagyok... 

Ma viszont mégis elhallgatok, és átadom a terepet az Úrnak. Hiszem, hogy ad megoldást, és amit cselekszik, az jó lesz. Kicsit még bennem van a félelem, a bizonytalanság, de "a teljes szeretet kiűzi a félelmet". Ha majd kapok választ, akkor megosztom veletek a dilemmákat, de addig imádkozzatok értem, a gyülkezetünkért, bölcsességért, a Lélek erejéért.