Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Asztalterítő

2010. október 03. - Skata

Két kedves  90 éves gyülekezeti tagunk van előttem. Egyikük augusztusban töltötte- ő egy csodálatos néni, irigylésreméltó lelki alkat. A másik -egy bácsi- még deceberben jubilált. Ma itt volt velünk a templomban és úrvacsorát is vett- minden segítség nélkülözve. Ez utóbbi bácsi születésnapja előtt tért be hozzám, egy szép nagy csomaggal. Nekem hozta, bizony ő ajéndékozott. Két kézzel szőtt asztalterítőt hozott, az egyik színes, míg a másik még mindig hófehér, pedig akárhogy is számolom, kb. 100 éve készült. Misi bácsi édesanyja készítette, ő pedig elhozta, hogy legyen az enyém. Megindító ilyen családi kincseket átvenni. Születésnapja előtt még biztos helyre menekítette ezeket a kedves, különleges éleményeket hordozó abroszokat. Karácsonykor ez volt az asztalon... A néni pedig egy vadonatúj damaszt abroszt küldött-évekkel ezelőtt kaphatta valakitől Németországból. Gyönyörű darab. Még nem tudom, melyik ünnepen avatjuk fel. De a szándék itt is olyan szép: valamit adni, ami érték, ami maradandó, egy olyan emlék, ami évek múltán is feidézi számunkra ajándékozóját. A kedves 90 éves nénivel otthonában születésnapján vettünk együtt úrvacsorát, az oroszországot megjárt idős bácsival ma az oltárnál voltunk együtt. Hiszem, hogy a mennyek országában is ott lesznek- remélem mi is velük- azon a nagy lakomán, a királyi menyegző asztalánál.

Van egy különleges asztalterítőnk: az ünnepi oltárterítő-  a gyönyörű horgolt csipke a mostani hálaadási istentiszteletre készült. Kis Ferencné Zsuzsa néni keze munkája- ez is a Teremtő Urat dicséri... Ma az oltárhoz térdelt mezőberényi és orosházi, budapesti és nagykőrösi. Élete és hite elején járó és élete végén, hite által élő, evangélikus és református, látó és vak. Jézushoz telepedtünk. Vele akartunk találkozni. Ott voltunk, mint egy nagy család.  Itt helye van a magát egészégesnek gondoló, de szívében vágyakozó és szeretetében fogyatékosságot érzőnek. Helye annak, aki bár nem tűnik teljesnek, mert testileg valamilyen képessége hiányzik, de lélekben gazdag és szolgálatában áldott. Helye van az asztalnál annak, aki képes tenni az Isten ügyéért, de annak is, aki  javaiból áldoz, nem munkáját adja. Helye van annak, aki eligazodik a Szentírásban, tisztán lát a hit dolgaiban, de helye annak, aki néhány örömteli alkalom után még csak sejti, másokon látja, milyen jó Jézushoz tartozni. Helye van az elméleti, sokat imádkozó, inkább vitázó testvéreknek, de helye a csendes és szelíd szorgalmasoknak, akik magukat adják oda ajándékképpen az Úrnak. Helye van annak is, aki a meghívó levél kapcsán útnak indult, bár évek óta nem jött közénk. Igen: mindenkinek helye van az Úr asztalánál: neked, nekem. Sok üres hely volt mégis, rengetegen nem jöttek el- pedig biztos tudták: az asztal terítve, immár minden kész! Boldog az, aki el is fogadja a meghívást az Úrral való találkozásra, és örvendezik, hogy letelephet az Ő asztalához. Mert az oltáron nem csupán kenyér és Biblia, gyertya és virág, feszület és a föld színpompás termései voltak- hanem Krisztus teste és vére, kenyér és bor színében. Az örök élet étele, és az örök élet itala. Áldott és felemelő így erősíteni lelkünket! Hálásak lehetünk Urunk kimondhatatlan ajándékaiért!

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr762342336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása