Kedves Olvasók! Nagy örömömre szolgál elmondani nektek, hogy az utóbbi héten megduplázódott- néhány napon megháromszorozódott a blogot felkeresők száma! Örülök mindazoknak, akik naponta ide kattintanak. ( Persze azonak is örülök, akik ritkábban tisztelnek meg figyelmükkel.)
Ezért naponta próbálok friss írásokkal előrukkolni. Remélem figyelemmel követitek a kommenteket is. Vannak jó beszélgetések, amik ott folynak, éremes lejjebb gördíteni. S persze, jó, ha ott elmondjátok a véleményeteket, felteszitek a kérdéseket és hozzászóltok az itt olvasható anyagokhoz. Ó igen és javaslatot is lehet tenni, mit szeretnétek itt látni!
Mára egy gondolat az ember és Isten kapcsolatáról.
"A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük levő repülési képesség korlátozása. (...) Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél. Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva. Ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, az olyan, mintha levágnánk a madár szárnyát és megfosztanánk a repülés képességétől. Végképp nem ez a célom veled. Fiacskám, a fájdalom tudja a módját, hogy a szárnyadat szegje, és megfosszon attól, hogy képes legyél repülni. És ha ez a fájdalom hosszú időn keresztül kezeletlen marad, akkor könnyen megfeledkezhetsz arról, hogy mindenekelőtt arra teremtettelek, hogy repülj!" William Paul Young: A viskó
