Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Elméleti vagy eleven?

2010. október 13. - Skata

fej.jpgElméleti kereszténység. Az olyan, mint a művirág. Úgy tűnik, mintha elven lenne, éppen csak a növekedés, a termés hiányzik, nincsenek életfolyamatok. Az elméleti kereszténység messze van az emberektől- talán én ezért is szeretem jobban a családi istentiszteleteket, mert akkor nem megyek fel a szószékre. Túlságosan távolságtartó- nem látom az arcokat, a visszajelzéseket. Sokkal jobban szeretem azokat az egyéni lelkigondozói szituációkat, amelyekben szívtől- szívig szólhatunk. A hitünk csak elméleti marad, ha nem kerülünk ilyen testközelbe másokkal. Baj, ha valaki magában tartja mindazt, amit Isten rábíz. Ott csak vegetálás van- hadd higgyem, hogy minden hívő ember számára adódnak olyan pillanatok, amikben konforntálódik a hitük a másik ember sorsával, kérdéseivel. Mert ha nem így van, az csak elméleti kereszténység, mondhatnánk, könyvízű, vagy egyenesen önös.

Két  kedves arc van előttem. Ma nekik próbáltam Isten szeretetéről bizonyságot tenni. Mindketten életük mélypontján vannak, és várják a választ az Úrtól. Komoly  megpróbáltatást élnek meg. Mégis tartják magukat, mégis tudják, nem jó, amikor meginog a hitük. Egyik beszélgetésre sem tudtam rákészülni. Egyszer csak ott volt a kikerülhetetlen alkalom, ott volt a másik fájdalma, kétsége, könnye...

Egy kedves gyülekezeti tagunk mondta egyszer egy hasonló helyzetben nekem: "eddig is sokat imádkoztam, de most már még többet imádkozom." Akkor döbbentem arra rá, nekem nem is kell okos dolgokat mondani, csak egy picit finomítani a gondolatmeneten, bátorítani. Hiszen beszélgetőtársam tudja, Jézusnál van megoldás, békesség. Most viszont meg kell hallgatnom, vele kell sírnom, ott kell lennem mellette. A mélyponton levő önmagát sem méri fel reálisan és Istent sem, ezért meg kell erősítenem abban, amit egyébként tud: Jézus sosem hagyja el, rá mindig számíthat.  El kell mondanom: a rossz helyzet nem bosszú az Úr részéről, Ő nem kínoz minket. Ő a mi Szabadítónk, szerető mennyei Atyánk, aki jót akar nekünk. Gondoljunk életünk számbavehetelenül sok áldására, s Jézusunk keresztjére, mindarra, amit értünk tett! Ha bárkinek így kell odaállni egy másik ember mellé, annak ez figyelmeztetés is- nem élhet elméleti keresztényként! "A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését!" Róm 8,19

A bejegyzés trackback címe:

https://skata.blog.hu/api/trackback/id/tr92369732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

feró 2010.10.13. 23:11:47

Békés Estét!

Mostanában kicsit több a "szabad" időm,
ezért is ,figyelek és tanulok többet.
Óvatos lettem már a fogalmazással is
Mert Mi MIT jelent?
Elgondolkoztam (talán mert így alakult)
Mostanában Miért adják fel az Emberek
az úgymond Szabadságukat.
Megéri-e?
Abba is bele gondoltam ,hogy Lelki Pásztornak lenni milyen lehet.
Szerintem Magasan Átlag Feletti
Teljesítmény, és Szép ,Hálás Hivatás.
Igaz ,hogy Dicsőség az ÚR-é.
Nem az Én okosságom,de csak a gyakorlatba átültetett Tudás ér
valamit.
Volna kérdésem is mint mindig és
Köszönöm a válaszokat.
Hogyan értelmezendő NE Legyetek Bölcsek Önmagatok Szerint.
Jó-e ha néha (szituációtól függően)távolságtartó Valaki.
Úgy gondoltam új szokásnak bevezetem
mindig egy Bibliai idézettel Köszönök el.(jobban tanulok)
Ez hát az első.
Zsoltárok könyve 111

A Bölcsesség kezdete az Úr félelme.
A józan eszűek mind eszerint élnek.
(hát ez máris válasz az egyik kérdésemre
,talán nem véletlen)

Hálás Köszönet

FERI

Skata 2010.10.14. 07:35:58

@feró: Szia, itt jönnek a válaszok. Ha csak a magunk megítélése szerint vagyunk bölcsek, az szubjektív.Fontos ahhoz mérni mindent, ami örök, változatlan, s amihez mindenkinek igazodnia kell. Ez az Isten igéje, parancsolata. Az Isten szerinti bölcs ember hívő ember, az Úrral számoló, vele kapcsolatban álló ember. A másik: Jó, ha az ember néha tarzkodó, nem adja ki magát, tud távolságot tartani. Nem kell mindenkinek a belső dolgainkat megmutatni, mert nem tudja jól, tisztelettel kezelni a helyzetet. Jézus is ezt mondja: Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé. Mt 7,6

Ancsa1963 2010.11.04. 16:47:18

@Skata:A tartózkodásomat,a belső dolgaimat,nem sokszor mutattam meg,de sajnos mindig fájdalmas vége lett.Most nemrégiben történt azt hiszem,az utolsó.Bár ez a szituáció teljesen eltérő az előzőktől,mégsem lett volna szabad megtennem.Most ettől szenvedek,mert akinek kiadtam a "lelkem"mostanra már nem tudja "jól,tisztelettel"kezelni a helyzetet.Fáj nekem.

Skata 2010.11.04. 19:30:15

Nehéz olyat találni, aki méltó az ember bizalmára- pedig olyakor nagyon kikívánkozik belőlünk érzés, gondolat. Ezért nem is lehetünk meg közösség nélkül: ott megismerjük egymást, és egy idő után képesek leszünk megnyílni egymás előtt. Én szívesen és bármikor meghallgatlak- de tudom, hogy olykor jobb lennne ha ott lenne veled valaki valóságosan is, aki figyel és képes megérteni téged.
süti beállítások módosítása