Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Máté 18, 1-5
Nagyság- ezen szón gondolkodunk… Figyelem a társadalmi és politikai életet, de gyakran a családi erőviszonyok is erről szólnak: ki a nagyobb, ki dönthet, kié az utolsó szó. Kinek mérvadó a véleménye, ki az, aki négy éven át, vagy egy közösségben huzamosan a hatalmi szerepet tölti be. Nagyság- úgy látom ez az, ami itt, világunkban annyira vonzza az embereket, amiért mindent megtesznek és amit olyan nehéz elereszteni… Az látjuk, hogy a hatalmasok szeretnek befolyásosak lenni, szeretnek mások sorsáról, vagy egy egész közösségről ítélkezni. Sokszor irigylett a pozíciójuk és vágyott az állapotuk. Gondoljunk a kiemelt fizetésekre, a reprezentatív megjelenésekre, a mentelmi jogra…Nem csoda, hogy Jézus tanítványait is megkísérti ennek az életnek a csábítása, és az sem csoda, hogy a kegyes zsidó nép még a földi élet utáni időszakra, a mennyek országára is kíváncsi e tekintetben. Ki a nagyobb a mennyek országában? Mert az lehetetlen, hogy ott másként legyen.(Csak zárójelben. Többször volt már ilyen érzésem a temetőkben. Persze, sok oka van annak, hogy egy síremlék mekkora, milyen szép, milyen gondozott, most nem erről van szó. Hanem inkább arról, hogy valakinek még holta után is meg akarja mutatni a család, hogy az ott fekvő hozzátartozója hatalmas, befolyásos volt, nem olyan, minta többi ember. Kondoroson a rendszerváltást közvetlenül megelőző évek egyikében volt egy un. vörös karámnak csúfolt rész a temetőben, oda helyezték a párt nagyjait... persze elég hamar megszüntették azt a kerítést... )
Azért figyeljük meg, Jézus nem utasítja el ezt a gondolatmenetet. Mintha azt mondaná: ha így akarjátok elképzelni, ám tegyétek. De figyeljétek meg, mi kell mindahhoz, hogy a mennyek országában legyetek nagyok.
1. Térjetek meg- Jézus tanítói tevékenységének első mondta ez. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban. Mit kér Isten legelőször? Valami olyat, amit a hatalmasok nem szeretnek: keressük az Úrtól való teljes függés helyzetét. Ez a legfontosabb! Forduljatok oda az Úrhoz! Teljes szívvel adjátok oda magatokat Istennek. Találjatok vissza Istenetekhez! Nézzetek vele szembe! Engedjétek, hogy beletekintsen lelketekbe, és valljátok meg, milyen messze jártatok eddig tőle! Térjetek meg- azt jelenti ez, hogy hagyatkozzatok az Ő akaratára, tegyétek azt, amit Ő kíván! Ha eddig a magatok útját jártátok, most járjatok az Úr útján! Ne a magad eszére, képességére támaszkodj, fogadd el Urad vezetését, parancsolatait, szerető, megbocsátó Lelkét.
2. Legyetek olyanok, mint a kisgyermekek
A hatalmasok számára sok dolog bizonyulhat túl infantilisnak. Én úgy gondolom, hogy a tisztaság egy nagyon fontos gyermeki jellemző. Egyfajta életkori sajátosság a naivitás, a tapasztalatlanságból eredő kíváncsiság, az igazság keresése. Milyen legyen egy hatalmon lévő? Semmiképpen sem ilyen, inkább ravasz, körmönfont, manipulatív- aminek szebb formája a diplomatikus. A politikusok sokszor használják a cél szentesíti az eszközt elvet. Ezzel szemben a kisgyerekek érzelmileg, ösztönösen cselekvő lények, akik tisztában vannak függő helyzetükkel. A szívük diktál, ha haragszanak, ha önfeledten boldogok. Tiszták abban a tekintetben, hogy a gonoszság, és aljasság messze áll tőlük, ha rosszak is, azt is szívből élik meg. A gyermek a szívére hallgat. Nem a nagyság, hanem egyáltalán a bejutás múlik ezen!
3. Alázzátok meg magatokat, mint egy kisgyermek
Igen, ez az a mozdulat, ami olyan nehezen megy annak, aki nagy akar lenni. Alázat, benne is van a szóban, hogy alul van, alá helyezkedik valaminek, valakinek. Ez egy tudatos tett. Az alázat tudomásul vétele annak, hogy van, aki nálam nagyobb, aki képes rólam dönteni, akinek a kezében vagyok, s aki nélkül én elvesznék. Az alázat egyfajta magatartás- semmi helye a büszkélkedésnek, kivagyiságnak, a magamutogatásnak, amit hatalmasok megvillantanak. Alázatos- e egy gyerek? A mai gyerekek nem feltétlenül, de talán azért, mert nem tanítjuk kellőképpen a 4. parancsolat komolyan vételét, és mi magunk is lazítunk azon, miként tiszteljük a feljebb valóinkat. Korunk betegsége a demokrácia istenítése. ( Hallgatom a híreket, figyelem a levelezéseket, és a mostani kormány intézkedéseit diktatórikusnak ítélik meg egyesek, és jön a vészmadárság… Jézus sosem beszélt arról, hogy lubickolunk a hatalmas egyenlőségben. Az ember olyan valaki, aki az alá- és fölérendeltségi viszonyban él, akkor normális- kint ahogyan a matematikában a föld egy pontjára merőlegesen állított egyenest normálisnak mondják. Más volt az a kor, más a társadalmi szerkezet, de azért abban a tiszteletnek fontos szerep jutott! Nem lehet igazi rend ott, ahol csupán a többségi vélemény számít. Gondoljunk a kocsmákra, milyen sokan mennek oda, és milyen kevesen egy szép előadásra….) Egy családban a gyermek megalázkodik a szülei akarata alatt, mert nem csak tanulta, hogy tisztelje azokat, hanem mert tapasztalja, hogy gondját viselik és tisztában van saját korlátaival: nem tudná önmagát ellátni, nem lenne képes fennmaradni szülei nélkül. Ez az alázat kell! Nem lennék semmi az én Istenem nélkül. Nem mennék semmire, ha Ő nem életet, nem látna el képességekkel, nem őrizne meg veszélyektől, nem viselné gondomat. Az embervilágban azóta van hanyatlás lelki téren, amióta megkérdőjelezzük Isten létét, szükségességét, mióta nincs feltétlen tisztelet irányában. Jézus korában persze volt. De akkor mit jelentet akkor ez a felszólítás? Úgy hiszem azt, hogy vegyék tudomásul Isten akaratát, ne akarják mindenképpen az emberi viszonyokba belezsugorítani őt. Ne magyarázgassák, ne analizálják a törvényt,hanem fogadjanak szót, mit egy gyereknek kell. Ha ő bűnbánatot kér, tegyék meg. Ha ő irgalmasságot kér, tegyék meg, ha szívbeli hitet kér, tegyék meg.
4. Fogadjátok be a gyermekeket
Az akkori társadalmi rétegzettség más volt, mint a mostani. Más volt a szerepe egy családban és a közösségben is a gyermekeknek. Azért pár évtizede a mi családjainkban is a gyermek csak akkor szólt, ha kérdezték és különben az alávetett helyzetét szigorúan betartatták vele. Oltárképünk ezért egy csodálatos jelenetet kelt életre az evangéliumból. S ma úgy hiszem, hogy újra parancsba kapja ezt a gyülekezet, és újra a lelkünkre teszi ezt nekünk Urunk. A mi közösségünkben különös hangsúlya van a gyermekek befogadásának. Ez a mi egyházközségünk küldetése. De személyesen is mindannyiunknak! Figyeljünk oda még jobban gyermekeinkre, unokákra, a körülöttünk élő kicsinyekre. Ne hagyjunk rájuk mindent. Az örök élet a tét! Legyünk még inkább befogadók! Nekem nagy örömöt jelentett ezzel az igével indulnim a kibontajozó óvodaügyünk miatt különösen is. Mert ez bátorít, sőt parancsba adja, hogy cselekedjünk! 2010-ben is sokat tettünk a kicsinyekért. Mintha ma azt mondaná Jézus: " Így tovább! Folytassátok!" Ha így tesszük velünk és közöttünk lesz Jézus, s ha Ő közöttünk van, akkor itt a mennyek országa is.
