„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” Fil. 4, 6-7.
„Nem tudjuk, mit hoz az új esztendő. Ha az a sok nyomorúság, ami körülvesz bennünket, még fokozódik, az elég ok az aggodalmaskodásra. Isten igéje viszont határozottan megtiltja: „ Semmi miatt ne aggódjatok!” Hanem mit tegyünk, ha az ismeretlen jövőt fürkésszük?” Kéréseiteket vigyétek Isten elé.”
Vagyis az újévi program: ne aggódjatok, hanem imádkozzatok!
Az aggodalmaskodás gyökere mindig a hitetlenség. Az imádság tápláló gyökere az Istenbe vetett bizalom. Az aggodalmaskodás elszívja az energiánkat, az imádkozás megsokszorozza és mozgósítja azokat. Az aggodalmaskodó ember csőlátásban szenved, csak a lehetséges bajokat és nehézségeket látja. Az imádkozónak tágas a horizontja: a láthatatlanokat is komolyan veszi. Az aggodalmaskodó meg van győződve arról, hogy van oka félni. Az imádkozó meg van győződve arról, hogy van oka nem félni. Az aggodalmaskodó csak az ellenségeire és önmagára néz, s ezért gyakran eleve lemond a győzelemről. Az imádkozó a mindenható Istenre néz, és szent kíváncsisággal várja: vajon ebben a helyzetben hogyan mutatja meg majd hatalmát és szeretetét. Az aggodalmaskodó a holnap gondját is hordani akarja. Az imádkozó a ma terheit és feladatait viszi, és azt sem egyedül.
Nem az aggodalmaskodó áll a valóság talaján, mert ő az elképzelt bajok világában él, ahol egyedül érzi magát. Az imádkozó ember él a valóság talaján, mert miközben számol a tényekkel, számol a mindenség Urával is és számít reá.
Ezért bíztat Isten az imádságra.
De mit jelent imádkozni? Jézus ezt tanítja: úgy kiönteni szívünket Istennek, ahogyan egy kisgyermek fut az apjához. Lehet, hogy lihegve mondja el, ami éppen foglalkoztatja, mert menekül és fél,lehet, hogy sírva és szaggatottan beszél, de azzal a bizonyossággal, hogy annak akihez szól érdemes elmondani, mert figyel rá és szereti és képes bármit megtenni gyermeke érdekében. Éppen ezért mire elmondta, meg is nyugszik. Abbamarad a sírás, feloldódik a szorongás, és várja apja válaszát:” Az Isten békessége megőrzi szíveteket és gondolataitokat.”
Kezdjük el ezt még ma! És szánjunk rá időt minden nap, hogy teljes őszinteséggel és egyszerűséggel kiöntjük a szívünket Istennek. Bevalljuk azt is, ha van bennünk félelem és aggódás. S meg fogjuk tapasztalni, hogy annak a helyére, amit elmondtunk neki, ad békességet, reménységet, erőt, örömet. A hittel imádkozó ember megerősödik abban a bizonyosságban, hogy nem egyedül barangol az élet országútján, kiszolgáltatva sok veszélynek, hanem mennyei Atyja szemmel tartja, vezeti, védi, és bármi történik, azt gyermeke javára fordítja.
Ezzel a hittel Bízd Újra Életedet Krisztusra!
Cseri Kálmán”