Január közepén vettem néhány szál jácintot- olyan szép és bódító volt ahogyan kínálgatta magát a virágárusnál, hogy nem tudtam otthagyni.

Két hete a virágágyás szélén elkezdett a sok ősszel ültetett tulipán kikukucsálni a földből. Nagy lelkesen megmutattam a gyerekeknek- bár kicsit féltettem a fagytól a zöldellő gumókat.

Majd  illatozó hóvirágokat láttam egy pici vázában. Annyire erős volt az illata, de mégsem volt ismerős- talán sosem szagoltam meg hóvirágot.

Aztán jött a hó.

A tavasz virágai fordított sorrendben találtak rám ebben az évben- de mintha a tavasz is bújócskát játszana velünk. Bogika azt mondta: " Unom a telet"  majd ezt: " Hiányzik a nyár". Pár napja még örültem a csodálatosan szikrázó hónak, ma már mégis a tavaszi virágok után áhítozom. Pedig bizonyára még egy picit várni kell a meleg szellőkre, a haragoszöld pázsiton sárgálló pitypangokra és kedves kis százszorszépekre.

Még előttünk áll a böjti idő metsző szele minden zord és szíven ütő üzenetével- rólunk, a bűn mélységéről, Krisztus áldozatáról.

De már nagyon várom a a feltámadás ünnepét!

Krisztus virágunk, szép termő águnk,

Feltámadt Krisztus vígadjunk,

bűnből, halálból támadjunk!