Tegnap este egy nagyon szép és igen nívós evangélikus iskolai gálán vettünk részt a férjemmel. Az orosházi Székács Iskola tanulói versekkel, mesékkel, rövid színdarabokkal, hangszeres és táncos műsorukkal, éneklésükkel mutatkoztak be. Magyar és idegen nyelvű produkciókat is hallhattunk tőlük. Az iskola díszterme zsúfolásig telve volt. Az első osztályosok az alább megtekinthető, Kormorán együttestől származó énekszámot adták elő- nem magyarul és nem is más nyelven, hanem jelnyelven. Megható és felemelő volt, ahogyan egy teljes osztálynyi kisgyermek figyelt a tanítójára, és ezt a zeneszámot mozdulataival, azaz jelelve adta át számunkra. S persze az ottani pár perc önmagán jelentősen túlmutat. Ezek az aprócska gyerekek valami különlegeset kapnak a tanítójuktól-  emberértékelést, felelősségtudatos szemlélődést tanulhatnak. Tapintat és szeretetteljes odafordulás- ez kell hogy uraljon mindent, ahol a keresztények feltűnnek. Nagyon fontos a másik ember szolgálata: empátia kell és tenni akarás, hogy  annak a másik, tőlünk különböző embernek is örömteljesebb, egészebb lehessen az élete. Milyen jó, hogy vannak helyek, ahol ezt tudatosan élik és nevelik!