Remek dolognak tartom, amikor újra felfedezhetjük, mi az, ami nélkül nehezen tudnánk meglenni. Ha egy gyermek otthon hagyja az utazás napján a kedvenc mackót, vagy cumit, valószinű, hogy vissza kell fordulni... A hittanosok nehezen tudják a tábor előtt elképzelni, hogy jó lesz a hét számtógép és tv nélkül is... Van, aki a reggeli kávé, vagy a nap közbeni sok elpöfékelt cigi nélkül nem tud meglenni. Mások hihetetlennek tartják, hogy ne a saját ágyukba feküdjenek le este. Mennyi apróság! Jelentéktelennek tűnő mozzanatai, részei az életünknek. Csak akkor döbbenünk rá a függőségünkre, mennyire hozzánk vannak tapadva ezek a tárgyak, szokások, amikor hirtelen nélkülözni kell őket. Mennyire nehezen tudjuk átprogramozni magunkat, amikor kizökkenünk a ritmusból! Amikor egy reggelen kifogy a cukor, amit a teádba tégy, amikor egy hétre elutazol, amikor alkalmazkodni kell másokhoz, vagy a hozzádnőtt használati tárgyak nincsenek többé: eltörik a kedvenc bögre, napszemüveg.

Egy kedves ismerősöm mondta, hogy mostanában nagyon hiányzik neki a Jézusról tanulás lehetősége. Igen, sajnos tegnap sem tudtam bibliaiskolát tartani egyéb kötelsségem miatt, ami vidékre szólitott. De az ő szavai újra ébresztőleg hatottak rám, ugyanakkor örömöt is jelentettek. Milyen jó felfedezni újra, mi is elegedhetetlenül fontos része az életünknek! De jó, ha valakinek hiányzik az igemagyarázat, a közösség, a bibliaóra! De jó, ha valaki végre kimondja: ez az alkalom, ez a lehetőség hozzátartozik az életemhez, és nem szeretem, ha elmarad. Hála Istennek, mostanában egyre többen merik azt kimondani, vállalni: ha nem jutok el a templomba, ha valami miatt elmaradok az alkalmakról, akkor nagyon hiányzik! Hozzátartozik  a lelki békémhez, hozztartozik a lelki higiéniához, de a benső igényemhez is. Sőt, ami igazán lényeges: kell, hogy Istenről beszéljek, megosszam a hittapasztalataimat másokkal, hogy együtt imádkozzunk!

Éppen ezért jó szert tenni gyakorlottságra olyasmiben, ami a lelki életünkre kihatással van. Pl. a reggeli igeolvasás, rendszeres imádkozás, templomi istentiszteletek, gyülekezeti aktivitás. Ha nem lesz " vérünkké" akkor nem is hiányoljuk, ha elmarad. De ha ezt természetes rendben, akár a testkultúra rutinját elsajátitjuk, egy elmaradt ima, egy elhagyott bibliaolvasás jelzésértékű.

A héten meglérdeztem az 1-2. osztályos hittanosokat, szoktak-e imádkozi. Csodálatos volt, amit mondtak. A jól ismert esti ima szavai mellett elhagzott az is, hoyg egy kislány szeretetért imádkozik minden ember számára, megértésért, hoyg Jzus lakjon a szivekben. Remélem, hiszem, hogy ők nagykorukban is fogják tudni, mi az ima ereje, haszna. Hinyzik majd, ha esetleg elmarad, s azért fognak szót emelni, hogy mások se hagyják el, hanem gyakorolják magukat az imádságban.

Ha nem is találkoztunk a kedves bibliaórásokkal sajnos, most tanuljunk meg néhány fontos dolgot, s próbáljuk gyakorolni. Mielőtt belefogunk a napunkba, dolgaink elvégzésébe, imádkozzunk. Ha nem tudunk mást tenni önmagunk vagy mások érdekébe, skkor se szűnjünk meg imádkozni. Minden este 9 órakor mondjunk el egy imát országunkért, nemzetünkért,településünkért, egyházunkért, családunkért, az elesettekért ( beteg, szegény, magányos testvéreinkért.), lelki ébreédésért, megtérésért. 

Egységben az erő, ez nem csoda, vagy varázslánc. Együtt leszünk lélekben, ha testileg nem is sikerül. Imádságunkban együtt cselekszünk és közösen figyelünk Urunkra, aki meghallja szavunkat.