Több filmet láttam, interjút és könyvet olvastam valamint  beszámolót hallottam már hegymászókról, akik – számomra- megszállottan indulnak útra, hogy felérjenek a csúcsra, kitűzzék a zászlójukat, legyőzzék önmagukat, és győzelmet arassanak az elemek felett. A hidegben nem csak elgémberednek, egyeseknek lefagy az orra, mások súlyos balesetet szenvednek, többek soha vissza nem térnek, mert elnyeli őket a mélység, a hótömeg. Erős Zsolt fél lábbal is újra nekiveselkedik. Mi hajtja őket, de mi hajtja azokat, akik rekordokat akarnak megdönteni, a sportban, vagy az élet más területén akarnak bekerülni a Quiness rekorderek közé? Úgy gondolom, meg sem értjük ezt az elszántságot, ezt a belső vágyat…

 Edisonról jegyzik fel, hogy legalább ezer izzót próbált ki, amíg a biztonságos villanykörtét feltalálta volna. Honnan ez a céltudatosság és miről szólhat számunkra ez az állhatatos magatartás?

 Először is az jutott eszembe, hogy mindenkiben van szándék, belső mozgató, valami olyan, amit motivációnak, inspiráltságnak nevezünk. Mindenkit vezet, irányít egy belső hang. Az test, az anyag nem működik magától. A materializmus elve tarthatatlan, a szellem és a lélek viszi előrébb a testet.

A másik, hogy nem mindegy kit mi hajt és a bensője mire indít.

 Kíváncsiság vezeti- gyermekek, felfedezők

Tudásszomj hajtja- a bölcset, a többiek közül kiemelkedni vágyót.

Alkotásvágy, önkifejezés- minden kétkezi munkást, de a tervezőt, mérnököt, kivitelezőket és a művészeket is.

Bosszú vezeti a csalódott, megbántott, félreértett embereket.

A veszély csábítja- az extrém sportolókat és az adrenalin függőket.

Győzni akarás hajtja a sportolókat, a versenyszellem embereit.

A nagyra törőket az elismerés, vagy hatalomvágy motiválja.

A tudósokat és kutatókat elégedetlenség és a jobbítás, gyógyítás szándéka hajtja.

De sajnos a rossz is mozgató lehet, így sokszor a haszonszerzés, a gyűlölet, manipuláció a világpolitikai, de kisebb közegben is tetten érhető.

A félelem és aggodalom- a társadalom minden színterén – egészség, család egzisztencia, valamint a gazdasági színterén tapasztalható.

Akiket pedig a Lélek vezérel, azokat a Lélek indítja, a Lélek vezeti.

 Vezérel-irányít. Nem csak kézen fog, hanem sokkal komolyabban, belülről, a működését biztosítja!  Ahogyan a központi idegrendszer parancsot ad. Ezek a belső mozgatók, motivációk is minden tettet és gondolkodást áthatnak.

 Luther és többi reformátorunk rajongóknak mondta azokat, akik úgy vélték a Lélek az ige nélkül hat az emberre, mintegy birtokba véve, megszállva. Jézus utolsó megkísértése c, film, amikor Jézust szinte egy skizofrénként mutatják be, aki nem tud szabadulni a hangtól, az isteni hatalom földre teperi. A lélek erejét sok kisebb vallási közösség olyan módon mutatja be, mint amit mi emberek is tudunk irányítani, sőt egymásnak adományozni.

Ezzel szemben mi, az Ágostai Hitvallás evangélikus keresztényei azt valljuk, hogy a Lélek mindig az igével együtt jár, Krisztusról prédikál, őt hozza közel, Őt mutatja be, számára nyit utat. Nem független az Atyától és s Fiútól, ezért nem független az igétől.

A Lélek által vezetettség alapja tehát az igehallgatás, az igeolvasás. A Lélek által vezetett hívő ember nem megvilágosodott, vagy megistenült, hanem Krisztusismerő hívő. Sőt Krisztust imádó, e nélkül minden tettünk az egyházban is csak önigazolás keresés, bizonyítani akarás, ha tetszik nyüzsgés és fontoskodás. A Lélek által vezetettség első és legfontosabb ismérve Krisztus szeretete az ige mindenek elé helyezése.

 Akit a Lélek indít a jó tevésre, hallgatásra, cselekvésre, imádságra, az Isten fia.

Talán számunkra nem is annyira vonzó és vágyott cím ez- az ókor gondolkodásában a mitológiák világéban az istenfiak különleges képességekkel felruházott lények, akiknek ember és isteni jogaik is voltak. Egyszerre polgárai mindkét világnak. Ebben mégis szabad meglátni a hasonlóságot- egyszerre tartozunk mindkettőért felelősséggel: mindkettőben szerepünk van- az Istenfiak ebben a  világban kell megéljék az istenhez tartozásukat, de tudatosítni kell, hogy nem csak e világ szabályai vonatkoznak ránk.   Ahogyan az új alkotmány- alapot ad az életünknek, egymás mellett élésünknek e nemzet tagjaiként. 28 oldalnyi dokumentum. Hatalmas támadásoknak vagyunk miatta kitéve. Pedig csak arról szól, amit mi fontosnak kell tartsunk- nem mások ellenében, hanem önmagunkat meghatározva. De érződik benne az, hogy nem egyoldalú automatikus elismerése mindannak, amit nagyobb közösségek jónak tartanak. Két világ polgára a magyar állampolgár- a saját alkotmánya szellemében hazája gyermeke, s azután a nagyvilágé. Büszkén vállalhatjuk Erkelt, Kodályt,a  Székelyfonót és Hunyadi Lászlót. Mert itt születtünk ezen a tájon… Ettől még a Kárpát- medence Európa része marad. ( Ezt a szót nem ismerte a word!)

Pontosan így van ez a keresztényekkel- e teremtett világ része, de a láthatatlan teremtetteségbe tartozó a Lélek által. Büszkén vállalhatjuk Krisztushoz tartozásunkat, ettől még polgári életünket, munkánkat és kapcsolatrendszereinket is komolyan vesszük.

 A katolikus egyházban először boldoggá, majd szentté avatják azokat, akik teljes mértékben átadták magukat a Lélek vezetésének és életükben látványos és tetten érhető cselekedetek bizonyítják, hogy Isten Lelkének eszközei voltak- mert ugyan hogyan lettek volna képesek csodákra, vagy önmagukat is teljesen legyőzni képes tettekre?

 Mi valljuk a szentek közösségét az Apostoli hitvallásban- azaz, hogy Isten Lelke által vezérelten, az övéiként élünk, és miatta összetartozunk. Tetten érhető, látható-e rajtunk, a Lélek által vezéreltség?

Mennyire égünk az Isten ügyéért? Mennyire hat át bennünket a felebaráti szeretet? Igazat beszélünk, jóindulatúak és türelmesek vagyunk?

A teremtett világ sóvárogva várja az isten fiainak megjelenését!  Néri Fülöp, Teréz anya, Túrmezei Erzsébet… Nagy nevek- nem Isten fiai, akik mi is lehetünk- nem az ország- világ előtt ismert Isten fiak, de saját közvetlen környezetünkben, munkahelyünkön településünkön mindenképpen!