Volt egyszer egy kis szent. Évei boldogan és elégedetten teltek. Egyszer, amikor a kolostor konyhájában mosogatott, hirtelen megjelent előtte az angyal és így szólt hozzá: - Az Úr küldött és üzeni: ideje, hogy eljöjj Hozzá a mennyei örökkévalóságba!- Hálásan köszönöm az Úrnak, hogy gondolt szerény személyemre, nagy megtiszteltetés ez nekem - válaszolta a kis szent. - De, hát látod, hegyekben tornyosul itt a mosatlan edény. Nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal, amíg elkészülök a munkámmal? Az angyal ránézett, angyalmódon, bölcsen és jóságosan, és csak ennyit mondott: - Majd meglátom, mit tehetek érted... - és eltűnt. A kis szent újra nekilátott a mosogatásnak meg a többi házimunkának. Egy napon, éppen a kolostor kertjében a kiskapájával az irdatlan gyomtömeget irtotta, amikor újra megjelent neki az angyal. Kapájával utatott végig a gaztömegen a kis szent, és így szólt: - Hát mondd, nincs rettenetes állapotban ez a kert? Nem várhatna az a dolog az örökkévalósággal még egy kicsit? Az angyal elmosolyodott és eltűnt a szeme elől. Kigyomlálta a kertet és kimeszelte a pajtát. Dolgosan teltek a napjai... A kolostor kórházában éppen a súlyos betegeket ápolta. Amikor egy kiszáradt szájhoz emelte a poharat, az ágy másik oldalán megpillantotta az angyalt. Némán, részvétért esedező mozdulattal mutatott a betegágyak végtelen sorára. Az angyal ezúttal szó nélkül eltűnt. De ezen az estén, amikor a kis szent végre feljutott a hűvös, kopár cellájába és lerogyott a kemény ágyára, elgondolkodott, hogy milyen régóta halogatja ő már ezt a dolgot az örökkévalósággal. Hirtelen rettenetesen öregnek és fáradtnak érezte magát és felsóhajtott: - Óh, Uram, ha csak még egyetlenegyszer elküldenéd hozzám azt az angyalt, bizony most nagyon szívesen fogadnám! Még ki sem mondta az utolsó szót és lám, már ott is volt az angyal. - Ha netán még mindig lehetséges lenne, hogy magaddal vinnél a mennyek országába, most nagyon boldogan veled tartanék... Az angyal ránézett, angyalmódon, bölcsen és jóságosan, és csak ennyit mondott: - Hát mit gondolsz, hol voltál egész idő alatt?!

(Albert Schweitzer nyomán)