.... mindenkor hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé. Filippi 4,6
KÖSZÖNÖM:
a Kávét, amit reggel megittam, a kezeket, amik megfésülték a hajamat, a kedvességet és a kutyusunkat, a keresztet, Krisztus Urunkat!
Köszönöm az
Ölelést, az önzetlenséget, az őszt, az őszinteséget, az örökkévalóságot, az örömöt.
Köszönöm a
SZeretetet, a szépet, a számat, amivel ehetek és amivel jó szavakat mondhatunk egymásnak, a szívességet a szüleimet, a szívemet, szőlőt.
Köszönöm az
Öcsikémet,az őzeket, az őszibarackot.
Köszönöm a
Napot, a narancsot, a nemzetemet, a népemet, a nagyszüleimet, a nevetést!
Köszönöm az
Öreg fákat és az összes teremtményt!
Köszönök neked
MINDENT!
Mindenkor mindenért hálát adjatok! Miért is? Mert Isten annyi mindent ad, ami szép és jó, ami szükséges és amit nem is kérünk. Csak nézzünk szét, mindenfélén megnyugszik a tekintetünk, olyasmin is, amit talán soha észre sem veszünk, csak ott van az orrunk előtt, de mégis hiányozna az összképből, az udvarról, a teremtett világból. Hogyne jutna eszünkbe valami, amiért köszönetet mondhatunk, hiszen halljuk, érzékeljük és látjuk Urunk ajándékait!
Mindenkor és mindenért hálát adhatunk- azért is, amit nem értünk, ami most fáj és kellemetlen. Mert Isten Atyánk, aki nem szűnik meg jót akarni, szeretni minket, és a még a rosszat is képes felhasználni arra, hogy tanítson, megeddzen, teherbíróbbá tegye hitünket. - Szüntelenül hálát adhatunk, mert Ő szüntelenül szeret minket!
János apostol öreg korában csak ezt prédikálta: " Gyermekeim, szeressétek egymást!" Egy mondat volt, de elég egy egész életre feladatként. Ha a mai kedves egyszerű, gyermekekre szabott istentiszteletünkön csak ennyit is megjegyeztek a gyerekek és felnőttek, hogy szüntelenül legyünk hálásak, akkor már sokat tanultunk arról, hogyan is kell élnünk Krisztus tanítványaiként.
