Állj meg üres kézzel Isten előtt,
és emlékezz arra,
mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra —
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad.
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valakit a karodban, akit szeretsz —
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megértettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségre,
amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál —
emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrözik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél a barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: „szeretlek” —
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad
egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet
egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad -
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó,
változatlan szeretetére,
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
(Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár c. könyvéből)
