Évekkel ezelőtt

176789-Jesus.jpg

A húsvét után hét az élet csodáját hirdeti, úgy hogy az Úr Jézus hatalmára irányítja tekintetünket. Erő és öröm hathat át mindent, a reménységünk igaz talajra lel. Őbenne van életünk és üdvösségünk, és eltűnik félelmünk, a szomorúság és nihilizmus átka: Jézus által megtört a halál ereje!

Ezen a héten immár sokadjára átélhetjük, hogy alapvető kérdéseinkre Jézusnál találunk megnyugtató válaszra. A mai napi újszövetségi ige elgondolkodtatott. Egy pár évvel ezelőtti beszélgetés és egy pár nappal azt követő temetés képei elevenedtek meg bennem. Egy beteg, földi élete végére készülő idős asszony otthonában jártam. Beszélgettünk, imádkoztunk. Ő készült a nagy útra, az övéi készültek a méltó elköszönésre, nekem készülnöm kellett arra a szolgálatra is, ami majd a temetésekor történik. Mindent elrendezett. Mindent végiggondolt. Az ige az volt, amit mára kaptunk: Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. (Jn 17,3) Csodálatos volt látni őt. Elszántan, békésen, tudva hová és Kihez megy. Jézus Krisztushoz, Urához és Megváltójához. Azt kérte, ne beszéljünk róla a temetésen. Szóljon az evangélium, legyen Jézusé a szó, aki örök életre hív bennünket. Feledhetetlen az a hitvallás, amit tőle hallhattam. Nem beszélt sokat, de elegendő volt ez. " Nem rólam kell beszélni, hanem Jézusról"

Mennyi mindent fecsegünk és panaszkodunk össze egy nap alatt. Mennyi haszontalan értelmetlen beszéd hangzik el. Akárhová megyünk " meg kell szűrni" amit hallunk. Túl kevés ugyanis a tényközlés. Egy jó történet kapcsolódjék ide, ami már a kimondott szavaink felelősségéről is szól.

Szokratesz három szitája

Izgatottan, szinte futva érkezik valaki a bölcs Szókratészhez. "Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki..." "Várj!" szakítja félbe Szókratész. "Azt, amit mondani akarsz, megszitáltad-e a három szitán?" "A három szitán?" kérdezte az csodálkozva. "Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek, amit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e?" "Nem, csak úgy hallottam." "De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó?" "Nem, nem jó, éppen ellenkezőleg, mert..." A bölcs újra félbeszakítja: "Várj! Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod azt, ami annyira felizgatott?" "Éppenséggel haszna sem igen van." "Akkor", mosolygott a bölcs, "ha az, amit mesélni akarsz, se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el és ne terheld azzal se magadat se engem.

A lelki embereknek különösen is figyelniük kell arra, hogy mit és mikor mondanak, az épít-e vagy rombol. Az én visszaemlékezésemben említett asszonynak arra is volt figyelme, hogy még halálában is prédikáljon, és ne a búcsúzásé, az emelkedett elköszönésé legyen a temetés " szentelve". ne takarja el a koszorúk kazla, vagy az emberi sajnálkozás a lényeget! Legyen Jézus ott is a középpontban, aki által örök életet nyerhetünk!