Két kiránduló egy kis szalamandrát talált az út szélén. Úgy tűnt, hogy él, de szokatlan volt, hogy nem szaladt el az érkezésükre, könnyen kézbe foghatták. A végtagjai és farka is megremegett, ezért nem lehetett eldönteni, mi a helyzet vele. Harmadik kiránduló társuk döntötte el a dilemmát. Így szólt: „halott, csak még nem tud róla…”

A Szentírás utolsó könyve, a Jelenések könyve több gyülekezet angyalának írt leveleket tartalmaz, a szárdisziak ezt a mondatot hallhatták: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Jelenések 3,6 Jézus szavai pedig János evangéliumában így olvashatók: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. János 5,25 

Kérdezhetnénk: nincs itt valami tévedés? Nincs bizony! Nem túlzás ez? Nem bizony! Pál apostol is így beszél: "Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt." Efezus 2,1 Halottak voltatok, halottak voltunk. Most pedig már utólag megtudtuk, és azt is tudjuk, hogy életre keltünk!

Ha valaki ilyet beszél, biztosan furcsa szemmel néznek rá, pedig az orvostudomány is foglalkozik a reanimációs kutatásokkal, a teológia pedig thanatológiának hívja ezt a szakterületet. Csodálatos a téma és titkok tárulnak fel élet és halál határmezsgyéjéről és persze nagy a kíváncsiságunk is, hogy még többet megtudjunk arról mi zajlik a halálhoz közelítve, hogyan is láthatja valaki az életet, aki visszatér a klinikai halál állapotából.

Nagy hatást gyakorolt rám egy évtizedekkel ezelőtt készült film, amelynek címe: Ébredések. Az 1960-as évek végén egy bronxi kórházban dolgozó orvos, Oliver Sacks áttörést ért el egy rejtélyes betegség, az encephalitis lethargica területén. Az 1910-es, '20-as években vírusos agyvelőgyulladás miatt több fiatal került katatón állapotba, = évtizedekre merevedtek szoborrá, beszédre, mozgásra, önálló életre képtelenül pergették mindennapjaikat ápolóik, orvosaik körében. Hosszú idő után Sacks volt az első, aki gondolkodásra, érzelmekre utaló jeleket fedezett fel a betegeknél és egy, a Parkinson-kór ellen kifejlesztett gyógyszerrel kezelte pácienseit. Az eredmény minden képzeletet felülmúlt: a tetszhalott állapot megszűnt, sőt az ápoltak visszatértek az életbe, képessé váltak önálló cselekvésre, beszédre. Kisvártatva persze fájdalmasan szembesültek azzal, hogy időközben felnőttek, megöregedtek. Úgy érezték, a kiesett éveket csak alvással töltötték, s a mulasztásokat pótlandó, hatalmas kedvvel vetették magukat a társas lét örömeibe. A csoda azonban nem tartott tovább egy nyárnál, a betegek fokozatosan visszacsúsztak korábbi állapotukba. A filmbeli orvos a gyógyítás Orpheusza: egyedül ő veszi a fáradságot és a bátorságot, hogy az időből kiszakadt emberekért lemenjen a katatónia alvilágába. Küzdelme eredményeként a betegek elindulnak felfelé, visszatérnek az életbe és az élet is visszatér beléjük, de épp az új lehetőségek küszöbén záródik rájuk újra a néma mozdulatlanság kapuja. Viszont addigra a legfontosabbat már tudatták mindenkivel: használd ki jobban az életed. (Film nem beszél arról, hogy csupán a páciensek 1/-3-ánál volt javulás.) No de térjünk vissza az alapgondolathoz. Ugye milyen nagy érdeklődéssel hallgatjuk ezeket a beszámolókat? Amikor arról szólunk, hogy a reménytelen helyzetből is van/ volt kiút, erőt merítünk, az élet értelmébe vetett hitünk is szárnyra kap. Istenben is jobban bizakodunk, amikor azt halljuk, igen van szabadulás a halál karmaiból.

Az ige, az Úr Jézus nyilvánvalóan a lelki halálról szól. De amíg a klinikai halál állapota vagy egy súlyos, halálos rákos betegség nyilvánvaló, addig bizony a lelki halál olyan kategória, ami csak azok számára ismerhető, akik az életüket Isten igéje, valósága tükrében szemlélik. Akik számára nem csak a test és a szellem, hanem a lélek világa is fontos és nem valami divatos spiritualitás formájában, hanem az egy Istennel, a teremtő, megváltó, megszentelő Szentháromsággal összefüggésben. S bizony azokkal a fogalmakkal és diagnózisokkal kell találkozni, amit maga az Úr mond ki. Mit is állapít meg az ige? Hogy akik halottak/ lelki halottak azok a levegő fejedelméhez igazodnak, evilági életmódot folytatnak, bűnben, vétekben élnek, a harag és az engedetlenség fiai. Kemény beszéd ez! Súlyos megállapítások, de tények, amiket nem lehet szépíteni. A kór halálos. Ha így marad, akkor a vége kárhozat. Harag fiai? Igen, ők maguk állnak haragban az Istennel. Engedetlenség fiai? Igen, nem akarják alávetni magukat Isten akaratának, pedig csak a hívő engedelmes és csak az engedelmes hisz. Milyen életmód jellemzi őket? Nem a megszentelt élet, hanem sokkal jobban húznak evilági erőkhöz, semmint Jézus lelkének vezetéséhez. Pál apostol nem másokra mutogat, nem beszéli ki azokat, akik között éltek, csak tényeket sorakoztat fel nyomatékosítja: Ilyenek voltunk! Ilyenek voltatok. Halottak voltunk, halottak voltatok. Reménytelen esetek.

4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket s vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, 7 hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; Efezus 2, 4-8

De Istennek semmi sem lehetetlen! Van kiút, van a halálból menekvés. Krisztus által, nem kell tenni semmit, mert Ő cselekszik. Nekünk csak alá kell magunka vetni az áldott Orvosnak! Nekünk csak hagyni kell, hogy Ő tegye meg, ami rá van bízva: a kereszthalál, a feltámadás és bűnbocsánat mind- mind az Ő cselekvése. S a Ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, ezért teszi velünk. És azért teszi, hogy kegyelmének gazdagságát és jóságát mutassa meg a Krisztusban, és a nekünk előre elkészített üdvösségért teszi.

Egyszerű? Talán túlzottan is. Semmelweis Ignác klóros kézmosása is nagyon egyszerűnek tűnt az akkori orvostársadalom számára. Figyelmen kívül hagyták felfedezéseit, de halála után beigazolódtak észrevételei. Nem kellett nagy dolgokra gondolni, csak arra az egyszerűre és azt az egyszerűt alkalmazni. Ha valaki nem így tett, továbbra is a halált szolgálta, hiába nevezték gyógyítónak, azaz orvosnak.

Amikor arról szólunk, hogy van lelki halál, az túlzónak tűnik, hiszen vannak életjelek- akár annál a bizonyos szalamandránál. Amikor azt mondjuk halottak vagyunk vétkeink miatt, pontosan olyan állapotban lát bennünket az Úr, amit az a bronxi orvos Dr. Sacks, a merev szoborrá vált betegeken. S bizony így is van, Isten országa számára élettelen, mozdulatlan, halott egyének. Akik egy másik valóságban vegetálnak. Más meghatározottságban élnek, de Isten országa számára halottak. S bizony így van ez, amikor arra gondolunk, hogy újjászületésünk előtt nem tudunk bizonyságot tenni Isten hatalmáról. Nem tudunk szeretettel gondolni Őrá és képtelenek voltunk Isten országáért cselekedni, szolgálni, áldozatot vállalni, Istent dicsérő éneket énekelni, önmagunkról lemondani, s jobban szerettük a világi dolgokat, életmódot, s mindazt amiben nincs ott az Isten. Vagy talán most is így lenne ez?

Isten az Ő nagy szeretetéért, kegyelmet ad. Életre hív. Fiát, Krisztust adja a keresztre és feltámaszt. Bűnöket bocsát. Hogy egy új életben járjunk, új életet éljünk. Nem csak magunkért. Mindenkiért, minden alkotásáért, hogy tudhassuk, van remény. Van élet a halottak számára is. Van hatalma az Istennek a számunkra reménytelen esetekben is, hiszen neki semmi sem lehetetlen.