Több olyan tárgy van körülöttünk, amire szükség is van és nem is, ami egyszerre lehet jó és rossz. Ezekről jut eszembe az a kifejezés, hogy civilizációs betegség. Persze a monitor és a mobiltelefon nem valamiféle kórok, hanem tárgyak. A civilizáció termékei, mint sok más újkori vívmány, mint például a mosogatógép, aminek a feldfedezője igencsak megérdemelné, hogy név szerint ismerjük, és hálásan megköszönjük őt Istennek... De a monitorral kapcsolatosan nem ennyire egyértelmű a  helyzet. Ha tv mionitor, akkor főképp nem. Persze vannak jó filmek, és bizony rengeteg igen jó alkotást ismerek, sőt ajánlok. De a különféle csatornák műsorszerkesztési elve zavar, mert kártékony, alattomos. Akkor is meg kell nézned egy durva film előzetesét, ha nem akarod, csupán kitartasz a már elkezdett műsorod mellett. S a rengeteg reklámot sem szeretem, zsong a  fejem tőlük, kívülről fújom mindegyiket. Jó, a tv-nek is van távirányítója...   A laptopom monitorja más, itt általában a  levelezésem vár, vagy az elkezdett munka s nem érhetnek nagy meglepetések. Bár megmondom őszintén, hogy ide is kezd begyűrűzni rengeteg kéretlen hirdetés, s ha a blog.hu-ra kattintok van ám egy- egy meredek ajánló. Miért is írom le mindezt? Mert a  legegyszerúűbb az lenne, ha kiiktatnánk a tv-t, ha nem használnánk számítógépet  és megőriznénk magunkat ezeknek a negatív hatásaitól. Többet csendben lenni. Kevesebb vibráló, szemet képráztató élmény, kevesebb zaj... De Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy vegye ki tanytványait ( minket) a világból, hanem hogy őrizze meg őket( minket) a gonosztól. ( Jn 17) Tehát itt a felatadat: élhetünk korunk kommunikációs és mádiaeszközeivel, és közben véleményt mondhatunk jóról és rosszról, vulgárisról és választékosról. Megmutathatjuk, hogyan tudunk világunkban hűek maradni Mesterünkhöz, az ő szeretet- elvét hogyan gyakoroljuk. Használhatjuk az online Bibliát, hírt adhatunk a keresztény portálokon, gyorsan elérhetjük egymást, informálódhatunk és üzenhetünk egymásnak. Hogyan használjuk, és kihasználjuk- e a tág, szinte határtalan lehetőséget?

Monitor- sokszor a másik oldalon lévő egészen közel  kerül hozzánk. Óriási élmény látni a másik arcát, amikor a tengerentúlon van, több órás eltolódással, hallani a hangját. De nem csak erre gondolok. Van, amit jó leírni, átgondolni, megfontolni, megvitatni- de nem szóban, hanem így. Várni  a választ, a véleményt, a reakciót. Igen, van, amit jobb leírni, mint kimondani, egyszerűbb és védettséget biztosító. És persze a szó elszáll, az írás megmarad, ha nem is a papíron, hanem a monitoron olvasod a sorokat. S ha már lustán csak pötyögünk a számítógép klaviatúráján, az a gyorsuló idő jó lenne, ha nem ölné ki belőlünk a szép stílust... Segíthet mély, őszinte érzések vagy gondolatok kifejezéséhez, és a bátortalanoknak, hogy bizonyságot tegyenek Jézus mellett.

Szóval, ha választani kellene, akkor mégsem dobnám ki a monitort. Inkább azt kérem Istentől: adjon értelmet, jó lelket, hogy ezzel a hasznos vívmánnyal jól tudjunk élni.