Egy darabig elvisz a láb is...
de gyilkos ingoványhoz ér...
félelemes szakadékhoz ér...
zúgó folyam partjához ér...
és akkor nincs tovább.
Egy darabig elvisz a szív is...
utat lel ingoványon át,
lélekvesztő a folyamon...
aztán elér oda, ahol
a szívnek sincs tovább.
És ha már a szív sem lel utat
át gyilkos ingoványokon
folyamon, sellőn, tengeren:
a hiten, a hiten a sor,
és mégis van tovább.
A hit elvisz... elvisz a célig.
Megfáradottnak szárnyat ad.
És vészen és poklon át
oda az Istenig ragad.
És akkor nincs tovább.
NIncs tovább, mert vége az útnak
és nincs tovább a küszködés
és nincs tovább a fájdalom
csak az élet, csak az öröm,
béke van tovább.
( Túrmezei Erzsébet 1912-2000)
