Biztosan vártátok a szombatot- én igen. Mivel a vasárnap nálunk ismét a közösségről, gyülekezeti programokról szól, ezért ez az egyetlen családi napunk. Szeretem a meghitt reggeliket, a lehetőséget a lustálkodásra. Bár tíz órakor már jócskán túl vagyunk az első kávén, a reggeli tennivalókon. A gyerekeink bioritmusa ugyanis nem ismeri a hétvége vagy ünnepnap fogalmakat : )

Az utóbbi hetekben sok könyvet kaptam, sőt a gyülekezeti könyvtárunk is tekintélyes számú kötettel bővült. Hálás vagyok azoknak, akik felhívják a figyelmemet olvasmányélményükre, és szellemi táplálékkal látnak el. Tegnap hallottam, hogy az angol fiatalok 40-50 ezer szó helyett csak 800 szót használnak rendszeresen. A digitális világ nem tesz jót a választékos és élőszóban történő kommunikációnak. Az egyik unokaöcsém jut eszembe, aki bár munkája révén a számítógéphez van kötve, mégis szembemegy ezzel a hatással. Hangzó könyveket hallgat!

Ma én is új könyvet vettem le a polcról. 1986-ban adták ki, még a rendszerváltoztatás előtt. Öröktűz a címe, és elbeszéléseket tartalmaz az Isten- kereső emberről. Örkény István "Mese a vízkeresztről" című műve néhány sorát ajánlom mindenkinek a mai napra. A betlehemi istállóban járunk, a három bölcs letette ajándékait, éppen eljátszogat a kisdeddel. " De egyszeriben csend lett, az ajtó kitárult és a küszöbön megjelent az Isten.  Isten belépett, elült a mozgás, a föld kicsúszott a talpuk alól, ahogy nézték a vendéget megbabonázva. Hogy milyen volt? Nehéz felelni erre. A szavak eltörpülnek és értelmüket vesztik, ha hozzá illesztgetnénk. Pedig a világon minden mindennel rokon; távoli jelenségek üzennek egymásnak, a szökőár összefügg a sirályok röptével, a szerelem a halállal, egy gyermek kacagása a tavaszi széllel. De Isten nem mérhető semmivel. Magában áll, mint az igazság; talán azonos is vele. Ahányan látták, annyiféleképpen látták; a gyermek gyermeknek, a bőregér bőregérnek..."