Ahogyan ígértem, a következő napokban itt is közlöm azokat az irodalmi műveket, amik csütörtökön hangoztak el a tanácsteremben. ( Egyébként nagy öröm, hogy 14 jelenlegi és volt pedagógus ült akkor körünkben!)
Ez a fénykép egy öreg olajfáról Gecsemáné-kertnek a hagyományok szerinti helyén készült. Jézus a közelben imádkozott, miután elárulásának éjszakáján elhagyta a felső szobát.
Hát jól kiválasztotta őket az biztos
alig kődobásnyira
javában aludt mind a három
pedig csak azt kért
hogy egy órányit virrasztanának vele
Valamicske bort is ittak a vacsorához
-attól nehezedett volna el a szemük?
Az a kődobásnyi távolság mérhetetlen
Mérhetetlen
mert nem az Isten fia
az Ember volt
végtelenül elhagyatva
Az Ember, aki vérrel verejtékezett
az előre megélt kínszenvedésben
S mégis maradt annyi ereje
hogy mentegesse az álomszuszékok gyarlóságát
Arra volt készen a lélek is,
hogy futni segítsen
az erőtlen lábnak
