Négy gyertyát fogok készíteni, hogy felszakadjon a sötétség köntöse, amely néha beborítja a világot, sőt az emberek szívét is, és

megakadályozza, hogy meglássunk téged.

Uram, négy gyertyát fogok készíteni, és a világ négy sarkára helyeztem

őket, hogy fényt nyújtsanak mindenhol;

így a Föld összes népe megláthat, és befogadhat Téged Uram.

 Az első gyertya mosolyom fénye lesz, melyet mindennap mindenkinek

ajándékul adok, mert Te Uram, mindenki örömére érkezel!

 A második gyertya imádságom fénye lesz, mely mindennap hosszan,

szeretetteljes tekintettel fordul Feléd, mert Te, Uram, szívünk legmélyén szólítasz meg minket.

 A harmadik gyertya megbocsátásom fénye lesz, melyet kinyújtott

kézként ajánlok mindenkinek, mindennap, mert Te, Uram, minden bűnünket eltörtöd.

A negyedik gyertya kedvességem fénye lesz, melyet mindennap

mindenkinek kenyérként nyújtok,  mert Te, Uram, mindenkinek adod szeretetedet.

 Nagyon várlak, Uram, s hogy ezt kifejezzem neked, elkészítem négy

gyertyámat, s Advent hetében egyesével meggyújtom majd őket.

Ma advent második vasárnapján a második gyertyában az imádságom fénye kúszik

Feléd, Uram, hogy szólítsd meg szereteteddel azokat, akik

még nem ismerik az önzetlen szeretetet! Mindazokat, akik

földre szegezett tekintettel elszigetelik magukat másoktól, akik ma

bánatukban sírva jajgatnak, akik betegségükben nem találnak kiutat.

Szereteted szólítson meg minket, s szeretteinket a karácsonyvárásban,

az árvaházakban zajongó gyermekeket, a munkától zakatoló, gépies

mozdulatokkal cselekvő felnőtteket. Azokat, akik nem kapnak jó szót,

a gyászban megrettent szívűeket, a felcseperedő nemzedékeket,

a helyüket kereső ifjakat!

Sokan éheznek, várnak adventben a feltétel nélküli szeretetre,

melyet Te adsz! Itt vagy Uram, add hát, hogy megteljen a Föld szeretettel.

Jusson el Hozzád imádságunk, és

könyörülő szereteteddel hajolj fölénk! Ámen.

(T.É.)