Fáradt vagyok a jó gondolatok megfogalmazására, mégis...

Napok óta nehezen alszom, mert kislányunk az éjszaka közepén visszakuporodik anya és apa mellé a nagyágyba, s mi mind a ketten szinte leszorulunk az ágyról. Ő bezzeg széttárt karokkal és komoly rúgásokkal követeli magának a kényelmet. De van, amikor nem csak fizikai akadályai vannak a nyugodt és pihentető álomnak, hanem a stressz sem hagy alább. A megoldatlan kérdések és helyzetek, s a ránk váró bizonytalan kimenetelű események éjszaka is utat törnek maguknak.

Abszurdisztán- ez egy a blog.hu oldalon található fülcím. Minden nap elém kerül, de ma valahogy jobban megütötte a szememet. A modern név méltó utóda lenne a viharsaroknak. Az elmúlt időszakból több olyan példát is tudnék említeni, ami egy utópiába illett volna. Az emberek miatt. Az értékítélet miatt, az igények miatt. Eszembe jut egy két héttel ezelőtti teaest, amikor annak ellenére, hogy hetekkel korábban elmondtuk: bemutatkoznak a konfirmadusok, alig voltak az ő családtagjaikon kívül a gyülekezetből. Aztán pár éve egy pünkösdi találkozón is így volt, majd a rá következőn: jöttek árnyjátékos passiót előadó fiatalok, jöttek Győrből kiváló zenészek- s nézőjük nagyon kevés akadt.

Abszurdisztánban tombola nélkül aligha képzelhető el esemény... Bár olykor adódnak üdítő kivételek: Papp Lajosra tömött templom várakozott egy órán át... Kicsit félve gondolok az előttünk álló két napra- mert nem tudom, hogy ennek a kedves városállamnak a lakóihoz eljutott-e a hír, mi történik nálunk. Nem tudom, sikerült- e érthetően elmondani: egy világhírű egyetemi tanár, és komoly szakemberek lesznek a vendégeink, nekünk megtiszteltetés őket hallgatni. Nem tudom, volt-e hívogatás, bátorítás.

Tudom, sokan segítenek, hogy közösségünk az előadókra jó benyomást tegyen. Tudom, az élet nem ennyire egyszerű: fekete- vagy fehér, mert vannak munkahelyi és családi kötelezettségek, a kert és az egészségügyi állapot is meghatározó. Ismerem a paramétereket. De hadd higgyem és reméljem, hogy Abszurdisztán mégiscsak egy szép, és igényes szöglete a nagyvilágnak, amely még tartogat pozítív meglepetéseket, és nem akarja elszalasztani a pártatlan lehetőségeket.