Ha egyszer majd megírom a memoárjaimat, akkor lesz elég élmény, amit megosszak az utókorral. Csak a mögöttem álló fél évban szereztem annyi emberekkel kapcsolatos tapasztalatot emberekkel és helyzetketelési ismeretet, amit akár éveken keresztül tanítani lehetne. Például, hogy miként beszélj olyanokkal, akinek a jóindulatán akár egy teljes közösség ügyei is megfordulhatnak. Miként készülj fel arra, hogy akik segítséget ígérnek, s a végén mégsem tudják azt valami miatt megtenni- talán azért, mert az ő fontossági sorrenjük más, mint a tied. Hogyan alkalmazkodj számodra kellemetlen és bosszantó helyzetekhez. Vagy például hogyan kell egy fontos feladathoz testben, lélekben, elmében hozzálátni: tréningezd magad, légy céltudatos, imádkozz eleget és soha ne add fel, ha Isten cselekvésre bátorít. 

Ma vagyok 38 éves. Megdöbbentő, hogy ennyire szalad az idő. Egyszer talán majd letisztul minden bennem és ha lesznek szabad éveim, hónapjaim, akkor talán nekilátnék egy életregény megfogalmazásába. Mert bár nem tettem eddig különleges  dolgokat, s a kortársaim élete is fordulatosabb, sikerei nagyobbak, eredményeik látványosabbak, azért szívesen megosztanám a lelki vívódásolkat, a  nagy futásokat és ámulatba ejtő csodákat. Mert semmi nem történik véletlenül, az Úr nem ejt hibát. Csak utólag eszmélünk rá, hogy az átoknak és csapásnak tűnő helyzetből mennyi áldás fakadt. Csak visszanézve, amikor már jócskán túlhaladtunk, akkor vesszük észre azt az egy bizonyos lábnyomot- kettő helyett- s csak akkor tudatosul bennünk, hogy az Úr karjaiba zárva cipelt bennünket a legnehezebb utakon.

Ma ellátogattam valakihez, aki méltán viseli a vitéz előnevet. Nemzetes úrként kellene szólítani.  91 éves, már nem fiatal, de szellemileg igen friss. Kezet csókol, valahányszor találkozunk. Végigolvastam az életútját, megismerkedtem a családtörténetével. Újságcikkeket lapozgattam és méltatásokat. Bölcs, megfontolt, tiszteletre méltó és tényleg van benne valami emberi-lelki nemesség. Az egész élete olyan fordulatokban gazdag, hogy egy forgatókönyvíró simán meggazdagodna, ha élete bármely szeletét filmre alkalmazná. Hozzá hasonlítva az én életem eléggé szürke, fantáziátlan.

Ma azt az igét kaptam, hogy " Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból." 1 Korinthus 12, 14 Arra gondolta, hogy ez nagyon jó figyelmeztetés, hogy egyetlen lelkész sem válhat együgyűvé abban a szolgálatban, amit végez. Én sem lehetek csak a gyermekek misszionáriusa, pedig az elmúlt fél év erről szólt. Jogosnak érzem, ha valakinek hiányérzete van velem kapcsolatosan. Próbálok eleget figyelni másokra is, de most ennek a szervező, alapító munkának van az ideje. Szeptembertől, ha az intézmény már jó kezekben lesz, akkro többet fogok a fiatalokkal és az idősek/ családok látogatásával foglalkozni. Szeretnék, legalábbis. Remélem, Isten megbocsátja nekem az emberi korlátoltságomat- s remélem a gyülekezet is tolerálja, hogy most az elsők között szerepelnek a hivatalos tárgyalások, hiatali ügyben való vidéki utak.