A mössingeniek vállalták, hogy hangszerekkel, nyári táborok szervezésével, kották adományozásával segítik a fúvóskör létrejöttét. Mezőberényi oldalon a szakmai vezetést Matajsz János harsonaművész, a zeneiskola igazgatója vállalta, de tudták, egy világi zenekarból kihívás lesz egyházi rézfúvóskört alakítani.

A fiatalok számára is nagy feladat volt ez a kisebb körben való zenélés, ahol szinte mindenkinek saját szólam jut, „nem lehet a többiek mögé bújni”. A csoportban többen a gyülekezet volt konfirmandusai is helyet kaptak, és mivel Bátovszky Gábor lelkész maga is együtt zenélt velük, az egyházi profil is fokozatosan erősödött.

Több közösen eltöltött hét van mögöttünk, melyek során a kapcsolat egyre intenzívebbé vált. Az év közbeni zeneiskolai munka, a sok gyakorlás az istentiszteleti és ünnepi események szolgálatai egyre jobban érződnek ezeken a nyári találkozásokon, melyeken már rövidebb próbák is elegendőek az igazi harmónia eléréséhez. Az egyhetes táborok alkalmával legalább két közös előadásra készül a nagy csoport: egy koncertre (egyházzenei áhítatra) és egy istentiszteletre.

Emellett a hét során piacon, idősek otthonában, vagy lakótelepi övezetben is megszólalnak a korál feldolgozások, rövidebb lélegzetvételű művek. Sokat kirándultunk együtt- megismertük Tübingent, Stuttgartot, jártunk a repülő- és a Mercedes-múzeumban is. Megismertük az ottani vidéket, szokásokat, a helyi jellegzetességeket, ételeket. Barátaink pedig eljutottak Szegedre, Debrecenbe és Gyulára, de megismerkedtek a Hortobággyal és jártak Ópusztaszeren, valamint a történelmi Magyarország közepén, Szarvason, tavaly pedig a Balaton felvidéken. Ebben az évben a Tisza tóra kirándulunk, ahol lenyűgözött a folyam és a táj szépsége, a tiszavirág különleges élete.

A mostani jubileumi ünnep csúcspontja a szombat esti hálaadó istentisztelet volt, melynek során minden éneket a 35 fős rézfúvós együttes kísért és nyolc mű csendült fel – korálfantáziák- és feldolgozások, dicséretek és modern darabok egyaránt. A Galata 5,6 alapján tartott igehirdetésben a szeretet által munkálkodó hitről szólt a lelkésznő, valamint kiemelte, hogy az ige a nemzeti összetartozás napján is a Krisztusban való összetartozásunkra irányítja a figyelmet. A zenélést megelőzően Krisztus az, aki összeköt bennünket. A közös vacsorát követően felidéztük az eltelt tíz évet.

Daniel Speidel 10 év örömeire és kérdéseire mutatott rá, vízióról és misszióról szólt. A kapcsolat elején elhunyt édesapja, aki szívügyének tekintette a mezőberényi rézfúvós együttes létrejöttét, nálunk lelkészváltás történt, tehát a kapcsolat „motorjai” kiestek. De Istennek van hatalma arra, hogy beteljesítse ígéretét és megáldjon bennünket.

Édesapja helyére ő lépett, Schäffer Miklós másodfelügyelő pedig, aki ugyancsak az alapító okirat aláírója volt, mind a mai napig kiáll a csoport mellett. A magyar felnőtt fiatalok elkerülnek a településről, egyetemi, főiskolai tanulmányaik miatt kevés időt tudnak itthon tölteni. A családosok és alkalmazásban állók kevés szabadidővel rendelkeznek. Ezt a közösséget szüntelen megújulás jellemzi, mégis működik, és öröm, hogy betölti küldetését. Ez Isten szeretetének a jele. Ajándékképpen egy újabb hangszerrel gazdagították a rézfúvós együttest. A magas hangnemet képviselő trombiták az angyali szféra szimbólumai lehetnek- de a földi, a mély hangú hangszer is nagyon szükséges. Húsvétkor a mélyből, a sírból támadt fel Krisztus – ezért a tuba húsvéti hangszernek is tekinthető. Most már minden hangszínhez és az egyházi esztendő minden időszakához kaptunk hangszert – teljes lehet a hangzás!

A három napos, rövid jubileumi találkozás egyik estéjén a Városi Ifjúsági Fúvószenekar a parókia udvarán gyakorolt, később pedig a Kemény Gábor Szakközépiskola gitárklubja szórakoztatta muzsikájával a zenészeinket. A technikai segítők az együttesben játszó fiatalok szülei valamint a gyülekezet presbiterei, diakóniai csoportjának tagjai voltak. Mintegy harminc fő gondoskodott a vendéglátásról és fáradozott az ünnep sikeréért. Isten áldja a résztvevőket, a szolgálattevőket és mindkét két együttes tagjait!