Ismeritek az u.n. " elevenszülő" kaktuszt? Különös ez az elnevezés, biztosan semmi köze a biológiai fajmeghatározáshoz. Mégis jól jelzi, milyen meglepő kis növény ez. Képes a levelén gyermekeket nevelni. Sőt az apró kis sarjak már pici gyökérrel is rendelkeznek, s amikor elérkezett az idő, lepottyannak az anyanövényről, hogy új életet kezdjenek. A növény a pozsgások közé tartozik, víz és fény kell neki, hogy szépen fejlődjön.

 Sok apró növénykém van, aki szeretne ilyet, szívesen ajándékozok, csak jelezzetek vissza. Az anyukámtól kaptam a mostani ősét, sőt ez már elérte a virágkort is- de a virágzása sem szokásos: egy hatalmas nagy ernyőben hónapok óta csodaszép harangok ülnek. De ez még nem lenne érdekes- minden egyes levélhajlatban ott ül pár harang...

  A mostani képeket az interneten találtam, de ígérem, a saját növényemet is megmutatom nektek.

Jól tudom, már várjátok a lelki mondandót, párhuzamot, hiszen ismertek, szinte mindenből képes vagyok arra asszociálni, ahogyan mi az Istenünkkel való kapcsolatunkat megéljük...

 Nos ez a növény számomra az élet csodálatosságát jelképezi: mindig is lesznek körülöttünk meghökkentő teremtmények, amik rámutatnak Isten fantáziájának, teremtő szeretetének határtalanságára.

Ugyanakkor a megújulás szükségességét és feltartóztathatatlanságát is felfedezem általa. A nagy növény levelei biztonságot adnak a kis sarjaknak, de amikor elérkezik az idő, menni kell, új életet új kolóniát alapítani. A pici kis növénykék alig pár hetesek már az ő levekeiken is ott csücsülnek az ő kicsinyeik...

 A gyülekezet élete de az egyes hívő ember lelki élete is ilyen kellene legyen. A nagy növény levelei biztosan, stabilan tartják az új növénykéket, amikor azok mindannyian lepotyognak, virágba borul. A gyülekezet biztonságot ad az új tagoknak, a még járatlan, kezdő, bizonytalan hívőknek. De ha mind rátalál a maga új életére, s a megtérést szolgáló élet követi, akkor Istent dicsérő, boldog istentiszteletnek, hálaadásnak kell következnie.

Minden esetben, amikor a konfirmadusaink hitvallást tesznek az oltár előtt, akkor látjuk a sok kis növénykezdeményt a leveleinken. Aztán lepotyognak, eltávolodnak. S ekkor jöhet az istendicséret, vagy a komoly hálaadó imádság az eddigiekért és a közbenjáró a jövőért. Megszólalhat a bizalom és a reménység éneke, mert hisszük, hogy minden jó, mit Isten tesz velünk...

Sajnos nem minden növény talál jó földre, nem minden növény eresztheti be a gyökerét a táptalajba, sok elszárad, rengeteg elpuszul... De az anyanövény mégis hosszasan virágzik. Mintha azt üzenné, az ő küldetése beteljesedett, de ezzel a virágzással bennünket embereket arra bízatat, mentsük a sarjakat. Tegyünk valamit, hogy azoknak mindnek élete legyen. Engem egyértelműen a felelősségre, az frissen konfirmáltak, vagy az újonnan érekezettek felé fordít: cselekedjünk befogadó szeretettel és imádkozzunk megmaradásukért.

Ha pedig a növényke földre esett, akkor máris ott az esély! Néhány nap múltán látványos a fejlődés! Az új gyülekezeti tagok, a hit útján rövid ideje járók életében különösen is fontos, hogy Isten igéje, a gyülekezet közössége adja számukra az éltető közeget. Kell a fény s a víz rendszeresen, különben nincs megmaradás. Kell, hogy átéljék, itt a lelki otthonuk, és másoknak is fontos az ő lelki épülésük, s örülnek nekik! Lassacskán pedig megerősödve az ő szerettel teli cselekvésük, Istenben bízó hitük és imádságos életük megint új kis sarjakat jelent. Ismét újabb embereket győz meg általuk a Szentlélek. Az ő életpéldájuk, személyes bizonyságtételük mások lelki életének elindulásához segíthet.

 Megújulás- mennyi gyülekezet és közösség fáradozik ezen. Szerintem ezek a pontok fontosak: örülni az élet kezdete felett, legyen szó testi, lelki életről, örüljünk egy megkeresztelt embernek, örüljünk a konfirmadusok szüleinek, támogassuk a hittanosainkat, imádkozzunk a fúvóskörért, de becsüljük meg őseink hitét, áldozatát, bizonyságtételét is. Örvendezzünk és legyünk hálásak Istennek, hogy nekünk adta az életünket, hiszen gazdagon megajándékozottak lehetünk!  A hitben és a közösség életében elöl járók pedig támogassák, segítség mások lelki erődését, integrálják az újonnan érkezett, bizonytalan testvéreket. Imádkozzanak és éljék meg azt a szeretetet, amiben az Úr Jézus által ő maguk naponta részesülhetnek. Éljünk közösen az igével és a szentségekkel, mint fénnyel és  életető táplálékkal.  S ezen kívül nem marad több titok a szünetelen megújulásra, csak egy: a " növekedést az Isten adja."