Nehéz összeszedni a gondolataimat arra, hogy olyan formába hozzam, amit itt is meg tudok osztani. Elég fáradt vagyok már estére szellemileg, így csak gondolatfoszlányok, érzések és a pihenés utáni vágy marad ezekre az órákra. Ugyanakkor azt is tudom, hogy sokan még elalvás előtt idekattintanak- keresve valami szépet a léleknek, békét adót, bölcsességet sugárzót.

Ezért először álljon itt Az összekulcsolt kéz című vers Scholz László evangélikus lelkésztől, melyet 1988-ban írt.

Feltűnt nekem a múltkorában,

bár ilyet számtalanszor láttam

mennyi az összekulcsolt kéz!

Mihelyt leül az ember, könnyen,

önkéntelen, búban- örömben

összekulcsolja két kezét.

Nem tudatosan, imádságra,

csak éppen, mert így a szokása

egymásba fonja ujjait.

Nem tud mit kezdeni kezével,

ha székében nyugalmat bérel

magának hajszás nap után.

Vagy tán erősít egymást két kéz

hogyha az űzött ember szétnéz

számos ellensége között?

Csak tisztesebb, mint ökölrázás!

Sorsunknak terhe néha mázsás-

könnyebb elbírni csöndesen.

Az összekulcsolt kéz- jószándék,

nem támad, nem tett soha kárt még

másoknak. Szent, mert védtelen.

Most pedig megosztom veletek azt, ami nagyon foglalkoztat. Szeretném, ha ez a tanévünk az ifjúsági munkára koncentrálna. Az előző év az óvodaszervezés jegyében telt el. Hiszem hogy Urunk, aki nyitott ajtót adott elénk, a következőkben is velünk lesz. Tudni kell, hogy több kisgyermek elköltözött még szeptember előtt- szüleik megváltozott munkalehetőségeik miatt döntöttek így. Viszont mindegyikük helyett jött újabb kisgyermek- hiszem, hogy ez annak a bizonyítéka, hogy a létszámról maga az Úristen gondoskodott. Azt is vallom, hogyha ránkbízta ezt a kületést, alkamassá tesz minket és segít megállnunk a kihívások közepette.

Tehát a mostani tanév legyen az ifjúságé! Annál is inkább, mert 2012 júliusában ismét Szélrózsa, immáron 9. alkalommal! Az országos evanélikus ifjúsági találkozó kinőtte magát egy hatalmas fesztivállá, ahol nem csupán a lelkes tizenéveseknek van helyük, hanem a fitaal felnőtteknek, akik miatt bizony egész napos gyermekfelügyeletről is gondoskodunk. De ezt most nem is részletezem- inkább azt szeretném, ha okt 13-16 között mi is megvalósítanánk a "72 óra kompromisszumok nélkül" című programot. Remélem, többen csatlakoznak hozzám! Aki felnőttként beszállna a csapatba, az keressen rá erre a névre a google-on.

Ami ma mág fontos volt, az egy hír: az egyik volt konfirmanus kislány- Anita- kórhőázba került. Kérlek, imádkozzatok érte, mert most nem mozog a a jobb oldala. Van egy alapbetegsége, ami sajnos felerősödött. Istennek minden lehetséges, ne feledjétek- én is ebben bízom. Kérjük, hogy legyen most ott a betegágy mellett, hogy megerősödjön ez a kedves kislány / nagylány/, és újra közöttünk legyen!

Ma tehát gyakoroljuk magunkat az Isten-keresésében- és abban a hitben, hogy imáink meghallgatásra lelnek- legyen szó oviról, fiatalokról, betegekről és bárkiről a világon. S ha már el is fogynak a szavaink egymás számára- el ne fogyjanak soha az egymásért elmondott imáink. Fáradtan is tegyünk napunkat, sorsunkat Atyánk kezébe.