Azt mondják, hogy ilyenkor költjük
a legtöbb pénzt. Próbájuk a tökéletes terítéket, a tökéletes ajándékot a
tökéletes karácsonyi ételt elkészíteni és erre áldozni kell. Ha az év más
időszakában nem is tehetjük meg, de legalább egyszer egy évben legyen minden
perfekt, kiváló, remek, csodás!

De milyen volt az első karácsony?
Amikor a karácsonyi zenét hallgatunk, a betlehemes játékokat, jeleneteket
nézzük, elfog bennünket a romantikus érzés. Milyen gyönyörű lehetett, milyen
meghatóak az első karácsony történései! Pedig ha jól szemügyre vesszük, rengeteg
hiba, ügyetlenség, emberi gyengeség és tökéletlenség kötődik hozzá. Már az a
tény, hogy egy fiatal lány kisbabát vár… abban a korban nem semmi köze nem volt
ennek a bátorsághoz, vagy önkiteljesítéshez: a szégyennél is több volt.  Mária terhessége mégis áldott állapot volt,
mert Isten Fiát hordta a szíve alatt. Emberi szempontból megvetett helyzetben
állt, s egy ilyen fiatal nőt elvenni nagy merészségnek számított. Milyen nagy
volt József szeretete és Istenben való hite!  De a mélyben mégis megingott, és gyötrő álmai
voltak, mert arra gondolt, hogy menyasszonyát mindezek után titokban fogja
elküldeni magától. Kétségeiben egy angyal kellett erősítse: Isten képes olyan
megoldásokra, amit az ember képtelenségnek tart. Isten kész emberi formát
ölteni! Isten velünk akar lenni. S nézzük tovább! A mindenórás kismama hosszú
zötykölődését Betlehembe. Egy római császár parancsa, önkénye és egy fárasztó
út egybeesése következtében a kisbaba Betlehemben született meg, Nem úgy, nem
ott, ahogyan tervezhette a fiatal pár, hogy a József által készített bölcsőbe
fektetik majd, és megszépített názáreti otthonukban sír majd fel. Mégis ez a
sok előre nem látható, bosszantó körülmény lesz az út ahhoz, hogy Jézus
születése úgy történt, ahogyan a próféciák előre megírták.  Az első látogatók nem rokonok és falubeliek,
hanem pásztorok- akik az angyal szavára hallgatva indulnak útnak. A következő
órákban megint jön valaki, a fiatalasszony még fel sem ocsúdik, biztosan fáradt
és kellemetlen neki a körülötte való jövés-menés. Ők keletről érkeztek,
bölcsek, királyok. Ajándékokkal megrakva és biztosan alattvalóktól kisérve.
Mária irul- pirul, ahogyan József Attila fogalmaz. Hiszen minden látogató azért
jön, mert tudja, AZ AKI megszületett a közöttünk levő Isten, a megígért
Megváltó, a világ Ura! S pár nap múlva sem térhettek haza, mert Heródes királyt
zavarta a tény, hogy esetleg valakinek át kell engedje a trónját. Egyiptomba
kell menekülni a csecsemővel. De ez is egy újabb mozaikja a nagy történetnek.
Hiszen a próféták azt is leírták, hogy Egyiptomból hívja majd az Úr az Ő fiát…

Sok emberi gyarlóság övezi ezt a
történetet, Heródes féltékenysége, a betlehemi emberek elutasítása. Van benne
előre nem tervezett kényelmetlenség, szégyenérzet, a pásztorok félelme az
angyaloktól, kellemetlen istállószag. Olyan érzések és cselekmények, amik nem
szépek, nem illiek, nem kedvesek, nem kedvesek, egyáltalán nem tökéletesek. Mégis
ez a nagyon egyszerű történet lett a világ legszebb ünnepének alapja.
Elgondolkodtunk már, miért? Mert közvetíti a legfontosabbat. Isten közénk
érkezett és velünk van Jézusban! Isten szeret minket és mindent megtesz azért,
hogy megértsük ezt! Ő jó hozzánk és ezt így tudta nekünk megmutatni: egy
piciny, törékeny gyermek képében hozza a tökéletes isteni világ üzenetét
nekünk. Valahányszor gyermek születik a világra, ebből a tökéletességből kapunk
valamit. Az igaz családi pillanatokban ebből az isteni jóságból érzünk át
valamit. Karácsony havas napjaiban, csendes, meghitt perceiben, az
ajándékozásra és együttléteinkre készülve, ebből az isteni csodából kapunk
valamit. És ebben a régi történetben újra, meg újra átélhetjük, amire tényleg
szükség van, az nem a tökéletes körülmény, nem a tökéletes dekoráció, hanem
más. Az ember Istenre vágyik, aki egyedül tökéletes, egyedül érdek nélkül jó,
egyedül tiszta szeretet, megbocsátás és önfeláldozás. Ha félretesszük a zavaró
körülményeinket, rálelhetünk mi is Jézusra, aki nem csak egy ünnepet tesz
perfektté, hanem egész életünkbe fényt, értelmet és szépséget ad, mert önfeláldozó
szeretetét adja nekünk tökéletes ajándékként és bennünket is megtanít úgy
szeretni, ahogyan ő teszi.

„ Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki
hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3, 16