Alapige: 2 Mózes 34, 6-10
Első olvasatra Mózesen kezdünk gondolkodni.Milyen jó dolga volt! Hallhatta az Úr hangját, 40 napot tölthetett el a közelében a Sínai hegyen. Sokan irigylésre méltó alaknak tartják őt. A hit példaképének. Ő a legfőbb próféta.
Eszembe jutnak olyan emberek, akik valami nagyot alkottak, rekorderek, bajnokok, vagy azok, akik városunk "értékleltárában" szerepelnek, mint egyének, akikre büszkék lehetünk. Mózes is ilyen lehetne: bátor, meg meri szólítani az Urat, ő kapta a Tízparancsolatot, hogy adja tovább a népnek. Előttem van Michelangelo szobra, amint ölébe omlik a szakálla, a hóna alól majdnem kicsúszik a két kőtábla, elszánt, komor, ugrásra kész.Igen, ő egy nagyon kiélezett helyzetben hallhatja az Úr szavait.De vajon tényleg rá kell néznünk? Mégsem. Hiszen nekünk nem emberekre ell tekinteni, s aki dicsekedni akar, az az Úrral dicsekedjék.
Mert bizony itt ebben a szakaszban ismát azt látjuk, milyen különleges Urunk van. Nem nekünk kell találgatni, kicsoda ő, hanem ő maga mutatkozik be Mózesnek: kegyelmes és irgalmas, türelme hosszú, szeretete nagy. Hiszen a nép elfordult tőle, 40 nap elég volt, hogy másik istent imádjanak, egy aranyborjút öntettek és az előtt borultak le. Táncoltak és játszottak mellette, megvetve az egyedüli Istent, ai éppen azért hívatta magához Mózest, hogy törvényeket adjon az övéinek. Ebben a helyzetben az Úr nem úgy viselkedik, ahogyan mi tennénk: nincs sértődés, vagy bosszú. Csak egy bemutatkozás, ami túlmutat önmagán és segít nekünk megérteni Istenünket. Az Úr irgalmas és kegyelmes, s ha mi ezt nem tudnánk és félnénk a bosszútól, hát nézzünk a kersztre, aholegyértelműen látjuk stenünk mentő szeretetét, azt, hogy nem haraggal, hanem önmaga áldozatkész szeretetével fordul hozzánk.
Talán mégis csak néázünk és ámulunk, és leragadunk Mózesnél. iszten az Úr neki mondja: " veled szövetséget kötök". És az ő népét látjuk magunk előtt, mint akiknek az ígéreteket adja. - Van egy hittankönyvünk, aminek ez a címe. Veled szövetséget kötök.Emlékeztet ez is arra, hogy az az ígérte nekünk is szól,Istenünk mai népének. A másik, ami megerősíthet minket, hogy az Úr csodákat ígét, amik népével fognak megtörténni, minden nép szeme láttára. Hát nem csodák történnek gyülekezetünkebn? Életek újulnak meg, óvodában, gimnáziumban hirdethetjük az örök igét, Jézust!
A legnagyobb csoda mégis az, amikor mi magunk éljük át, amit akkor a zsidó nép, hogy Isten megbocsát nekünk. Személyes életünk kudarcai, sötétségei, hűtlenségünk és elfordulásunk ellenére ő hűséges és irgalmas szeretettel fordul hozzánk, megbocsát.
Gyönyörűen foglalja ezt össze Ady Endre Uraknak Ura című verse több versszaka. A költő, aki kicsapongó, botrányos életet élt, mégis megtapasztalta a kedves, szép Isten könyörületességét a saját életében. Ez a nagy csoda, és ez az a pillanat, amikor bemutatkozik nekünk a Isten. Úgy láthatjuk, ahogyan van: kegyelemben és felénk forduló szeretetben, az értünk jött Krisztusban.
