Szürke ködlő hajnalokon át,  hideg fázós éberség nyomát,
fáradt órák monoton zaját hordozom az arcomon.
Talán el sem hittem volna már, jöhet frissítő találkozás, gyógyít, reményt nyújt a változás,
oszlik már a félelem.

Szomjat oltó vizedet add, újra érzem irgalmad, felüdít majd, tiszta forrásból fakad.

Szomjat oltó vizedet add, reménységünk csak Te vagy, hogyha lépünk,

Te vigyázzad utunkat!

Titkos úton vezet az erő, élő ösvény mélyén a jövő

 rejtett kincsét tárja most elő, örök haza fényeit.

Szava szólít, újra hív a jel, máris mozdul dermedt életem,

Áldott érintése ébreszt fel, elvonulnak árnyaim.

Szomjat oltó vizedet add, újra érzem irgalmad, felüdít majd, tiszta forrásból fakad.

Szomjat oltó vizedet add, reménységünk csak Te vagy, hogyha lépünk,

Te vigyázzad utunkat!