Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: "Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?Jézus erre így válaszolt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság. Jn 7, 14-18
Ma az istentiszteleten az alábbi főbb gondolatokra helyeztem a hangsúlyt a prédikáció alapigéjére építve.
1. A tanügy ma mindenkit foglalkoztat. Nem tudunk kitérni előle. Azokat is elérik a hírek, akiknek nincs a közvetlen környezetében, családjában tanuló, tanító. Olyan fogalmak vannak előttünk, mint pl. pedagógus életpálya modell, hallgatói önkormányzat, rektori tanács, keretszám, beiskolázás stb. A mi gyülekezetünkben különösen is fontos kérdés, hiszen két evangélikus oktatási és nevelési intézményünk is van, s bár nem az egyházközségé a fenntartás felelőssége, de a mi ügyünk és örömünk az óvoda és a gimnázium.
2.Ma a Mester szól számunkra a tanításról. Jézus Krisztus, aki mindenki számára rabbi- tanító, mester volt. Hiszen tagadhatatlan volt a teljesség és kizárólagosság,aminek az igényével szólt Isten országáról, a lélek- és hit dolgaira tanította hallgatóit. Vajon, mi, késői tanítványok értjük-e őt? Úgy teszünk-e, ahogyan ő tanította?
3. Jézus közösségi tanítónk- középre áll, onnan akar elérni minket. Nem egyes emberek- magántanulók- tanítója. A közösséget akarja elérni. János evangéliuma ezt úgy mondja el, hogy az ünnepekhez kapcsolódik mindaz, amit minekünk tudnunk kell Isten Fiáról. Az ünnepekre érkezők együtt ünnepelnek családjukkal, falujukkal, népük tagjaival. Nyitottak és érzékenyek, nem köti őket a hétköznapok gondja. Nem vonja el gondolkozásukat semmi munka, most jobban tudnak figyelni. Nézzük csak, hol lenne a helye az ünnepben Jézusnak: a zsidók az ünnep elején keresik és nem találják. Mi emberek így gondolkodunk: legyen az ünnep elején a szent, az isteni, az áldás, az ima, az istentisztelet, aztán, az már ránk tartozik, mi jön azután. Igaz ez arra is, ami a keresztyén közösségre vonatkozik, de a világi viszonyokra is. Zászlószentelés, emlékműavatás, idősek ünnepei vagy nemzeti ünnepek, koszorúzások: azt egyház legyen az elején. aztán majd jön valami más... De életszakaszainknál is így van: legyen az elején gyermekkorban gyerekbibliakör, hittan, konfirmadus óra- aztán mivel töltjük meg az életünket, ránk tartozik....
Jézus itt az ünnep közepén érkezik. Az ünnepi hét felénél. Mert ő középről akarja kimunkálni az újat. 2012-ben a Szélrózsa mottója ez volt: " középkezdés veled" A történelmi Magyarország közepén Szarvason voltunk, a foci VB idején. Kétszeresen is jelképes volt ez. Középkezdés: középen találkozunk, azzal aki életünk, sorsunk közepébe akar beleállni, belelátni. Ő a szívünkben, lelkünk közepében akar újat- bűnbocsánat, megtisztulás, Isten imádata. Innen kifelé árad az, amit megtérésnek mondunk, megszentelődésként tapasztalunk.
4. Felismerés, tanulás, követés. Ma, akik ismerjük őt egy csodálatos himnuszt énekeltünk. Mert mi ismerjük az Ő igazságát, Őt magát, hatalmát, életújító- formáló szeretetét. Sokan tudják, hogy olyat mond, tanít, ad át nekünk, amit csak Ő tud. A zsidók is felismerték, hogy tanító, hogy hatalommal szól, hogy olyat mond, amit nem is tanult, az Írást idézi és magyarázza. Nem merték rátenni a kezüket, mert a nép felismerte, hogy Ő Isten embere, az ő akaratát közvetíti, akár egy próféta. De nem akarták megismerni, tanulni nem akarták a kapcsolatot, nem akarták követni. Egy ismerősöm konfirmációja óta nem volt a templomban. Valami elkezdődött. A hívő élet kezdetén, annak kezdőpontján tartott ünnepen valaki Jézussal találkozott, Őt tanulta, aztán nem volt tovább. Mi történt, miért nem volt folytatás? Mert a közösségi tanulás abbamaradt! Mert nem volt bátorító közösség. Mert nem volt olyan valaki a háttérben, aki erősített volna, vagy a keresztyén közösség sem akart közösen tanulni, vagy nem volt alkalom, ahol közösen tanulhattak volna... Miért volt fontos a gyermekeinknek a közös imájáról szólnom? Azért, mert ez ad nekik erőt, és ez építi őket lélekben. Ez ui. közös tanulás Jézus imameghallgatásáról!
5. Hiszem, hogy közösségünknek szólt ez az ige. Hogy legyünk Jézust dicsérő közösség. Legyünk olyanok, akik egymás lelki tudását adják tovább. Legyünk olyan hellyé, ahol közösen tanulják Krisztust! Legyünk olyan közösség, akiktől lehet bátran tanulni, és akik örömmel fogadják a Jézusról tanulni vágyókat: kísérik, segítik a Jézust követni akarót. Ha gyülekezetünk, családunk ilyen tanuló közösség, akkor a tanügy mellett Jézus tanításai is egyre fontosabbá válnak településünkön, és nagyobb környezetünkben is, és így épülhet közöttünk, általunk az Isten országa. Reménységünk, hogy tanítványságunk nyomán egyre többen ismerik fel az Igazságot és követik Őt.
