Jézus mondja: "Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." János 15, 14-15

Az ember társas lény, viszonyrendszerekben, kapcsolatokban élünk, és határozzuk meg magunkat. A család mellett a barátság életünkben nagyon fontos szerepet játszik. Meglepő, de sokszor úgy érezzük, ez annyira különös szeretet-kapcsolat, hogy fölé helyeződik a vérségi köteléknek. Viccesnek tűnik, de a gyermekeink és unokatestvéreik között gyakorta elhangzik a kérdés játék közben: " Leszel a barátom?" vagy " A barátom vagy?". A tíz éves nagyfiúnk pedig csak mosolyog ezen: ugyan ti buták, hiszen ti rokonok vagytok... 

Milyen sokféleképpen gondolkodunk a barátságról. Mindenkinek mást jelent ez, de ha azt mondom: " barátságos", jórészt  kedves, szeretettel teli, melegséget sugárzó dolgok kerülnek elénk. Jézus is előveszi ezt a témát, sőt bennünket a barátainak nevez. Különös? Nem testvérek, vagy keresztények, vagy hittestvérek, vagy hívők vagyunk a szemében, hanem barátok. Mennyivel másabb ez, mint amit sokszor sugárzunk! Jézus barátai vagyunk elsősorban, nem egyháztagok, evangélikusok, vagy vallásos emberek. Az Ő barátai! Mennyivel másabb ez, mint ami sokszor látszik rajtunk! Nézzük csak meg! Barátságosak- e a tereink? Sokszor hidegek a templompadok, kényelmetlenek a székek, ezért nehéz a beteges időseknek, vagy gyermekeknek letelepedniük Jézus lábaihoz... Iskolás helyzet, nem pedig otthonos... Barátságosak- e az alkalmaink? Sokszor inkább csak szépek, méltók, liturgiájukban közvetítik szentséget, tradicionálisak, de olyan messze vannak attól, amit mi barátságosnak neveznénk. És mi magunk? Barátságosak vagyunk-e? Sokszor azt látom, inkább csak fegyelmezett és csendes megfigyelők, akik rosszallással fordulnak a világ sötét tettei felé, s olykor nem csak a gonoszságot, hanem embertársaikat is megítélik. Elnézők maguk irányában, de készek a törvényt másokon gyakorolni. Barátságban élni azt is jelenti, hogy megértően figyelem mások hitbeli bukdácsolását, segítem hitbeli megerősödését és kész vagyok úgy szólni, cselekedni, hogy a még bizonytalan szolgálattevő is örömmel szolgálja Jézust. Ne azt érezze, hogy rosszallással fordulnak eddigi tétlensége felé, hanem hogy örülnek annak a kicsinek is, amit megcselekszik. Barátságosnak lenni Jézus baráti körében azt is jelenti, hogy az erősek hordozzák a gyengéket, nem kritizálják, hanem befogadják, kísérik. Tudunk-e, készek vagyunk így Jézus barátai lenni? 

A barátság valami olyan, amit mi nagyon nagyra értékelünk. Sajnos sok esetben inkább a gyülekezetünkön kívül. Annyira fontos kötelék, hogy a Jézushoz fűződő barátságunkra is hatást gyakorol. Látjuk, hogy mit jelent a gyermekek között: oda megy különórára, ott van a gyermek, ahol a barátai is. Ha nem jönnek a barátai hittanra, ő sem jön. Hiába a szülők támogatása, vagy a nagyszülők kifejezett akarata, példája. De a felnőttekre is igaz- a vallásgyakorlás, a kegyesség gyakorlása sokszor magánügy, de a barátságok más színtéren zajlanak: kirándulásokon, klubokban, civil egyesületekben, termékbemutatókon.Bizonyára azért van ez, mert számunka a barátság olyan profán témának tűnik. Nem olyan "szent szó", mint a hívő, igaz, kegyes, apostol, tanítvány. Nézzük csak meg, mennyi filmsorozat címében találkozunk a barátság szóval.  Pl. "Barátok közt", "Jó barátok". Sajnos nagyon sokan ezeken a szappanoperákon tájékozódnak, ha barátságról, emberi kapcsolatokról van szó.

Pedig Jézus szavai tisztán szólnak arról, mit is jelent a valódi barátság. A mi részünkről cselekedni Jézus parancsát. Ismerni és követni akaratát. A barátság nem valami haveri időtöltés, esetleg szórakozás, figyelem, hanem sokkal több. Cselekedet és ismeret. Cselekedni annak az akaratát, aki hűséges, halálig menő szeretettel szeret minket. Hiszen az Ő barátsága életáldozat. 

Egy igaz történet szerint a vietnami háborúban amerikai katonák és a vietkongok összecsapása során a heves tűzharcban több katona meghalt, mások súlyos sérüléseket kaptak. Az egyik fiatalember, Jim, biztonságos helyre tudott menekülni, de látta, ahogyan meglőtték a barátját. A szakaszparancsnok tiltása ellenére a golyózáporban kiszaladt és karjába véve menekítette a barátját. Eközben őt is halálos lövés érte. A szakaszparancsnok ezt mondta: " Látod fiam, megmondtam, hogy ne tedd, most mindkettőtöket elveszítelek." Mire a fiú ezt válaszolta: " Megérte. Hiszen amikor fölé hajoltam ezt mondta nekem:  Jim, tudtam, hogy értem jössz!"

Uram, tudom, hogy értem jöttél! Életedet adtad a barátaidért. Nincs senkiben nagyobb szeretet ennél. Add, hogy amikor a barátság szép eszméjére gondolok, az jusson eszembe, hogy Te feláldoztad magad értem. Ezért én a te utadon akarok járni, mert ez azt jelenti, hogy többé nem győzhet rajtam a halál és általad szabad utam van az Atyához.