Igehirdetés Húsvét vasárnapján- 1 Kor 15, 12-20
Első hírnökök- első zsenge
Szeretem a húsvét reggelét, mert ilyenkor különösen is oda tudok figyelni a természetre. Jól esik korán kelni, még a napfelkelte előtt. Jól esik a sötét templomban virrasztani. A csendet lassan felváltja a reggel zaja. A legszebb mégiscsak a madarak csicsergése, ami vidámmá teszi a legnehezebben induló napot is. Tudom, sokan várják az igazi tavaszt. A napsugaras, verőfényes, meleg szellős napokat. De azt is tudjuk, hogy hiába eső, vagy kiszámíthatatlan zord idő, havazás, hiába az ellenkező látszat: itt a tavasz, tagadhatatlanul. Jelzik a hóvirágok, a kecsesen felfelé nyúló nárciszok a nagy levelű tulipánok és persze az éneklő madarak. A tavasz hírnökei elérkeztek.
A korinthusi levél a feltámadással kapcsolatosan nem az első fecskéről, de az első zsengéről szól. Az első friss, üde zöld hajtásról. Minden évben nagy öröm, amikor az elvetett magok már sorolnak. Csak két kis sziklevél bújik ki a földből, de tudjuk: életképes volt a mag, az életfolyamatok beindultak, minden rendben. Csak úgy sorol a hónapos retek, sárgarépa… Az első zsenge Krisztus. Mondhatnánk, hogy a halottak közül való feltámadás első bizonyítéka. A halál után az első élő. Nem az egyetlen, aki mégiscsak visszajött, hanem az első, akit majd többen fognak követni. Mert ha Krisztus feltámadt, van feltámadás mindenkinek.
Hiába várnánk a fecskékre, ha nem lenne beletáplálva a teremtéstől fogva beléjük a költözés rendje, hiába keresgélnénk tavasszal hóvirágot, ha nyílásának nem az lenne az Istentől kapott rendje. Hiába jönnénk össze a templomba, ha nem halálon győztes Krisztusunk lenne! Hiába is hinnénk, minden értelmét veszítené. Jézus földi életének és váltságának hitelesítője a feltámadás. Ha ez nincs, nincs semmi- ha ez van, minden a helyére kerül. Keresztény hitünk ettől az, ami. Egyébként pedig elveszíti a lényegét.
Ennyire fontos a feltámadáshit?
Nem lehet úgy is hinni, hogy ezzel a dologgal ne foglalkozzunk? Kérdezem, milyen hit az, amiből pontosan a legerősebb láncszem hiányzik? Milyen Isten az, aki mindenre képes, csak éppen arra nem, amire leginkább kellene? Minek hinni olyan valakiben, aki pontosan ott mond csődöt, ahol az ember is?
Nekünk olyan Isten kell, aki természetfeletti és mindenható. Minek bíznánk különben benne?
Igen itt a baj! Nem kell az Isten, mert úgy gondolják sokan, nincs elég hatalma. Nem kell az Isten, mert már elég nagy az ember hatalma… Milyen hitet képvisel a feltámadáshit nélküli kereszténység? Erőtlen, gyenge, lényeg nélküli, növekedésre, teher hordozásra képtelen, e világra szóló hiábavaló… azt írja Pál: nyomorult az is, ki csak ebben az életben bizakodik Krisztusban. Hiszen ha képes is venni az akadályokat egymás után, a véghez naponta közelebb kerül, és ez keserűséggel töltheti el és eljut addig a pontig, ahol ez az isten sem segíthet rajta.
Egy református lelkipásztor. visszaemlékezéseiben írja le egy különös vasárnapját. Az istentiszteletet követően egy feltűnően jól szituált úriember érkezett a kis templom kapujába. Körülnézett, megsimogatta a padokat, beszívta a ódon templomfalak árasztotta levegőt. Csak néhány mondat után derült ki, hogy évtizedekkel azelőtt teológus hallgató volt ő is, a lelkipásztor évfolyamából. Ő Amerikába disszidált. Csodálkozott a lelkipásztor, mit keres pont itt nála. Sosem voltak barátok, sosem beszélgettek úgy igazán. Kiöntötte a szívét, és a végén kibökte miért jött. Segítséget kérni. „ Ugye te sem hiszel már? Ugye te is kijózanodtál? Kiábrándultam, megkeseredetem,- mondta. Már nem vagyok lelkész. Találtam mást. Azért jöttem, hogy mondd ki, te is így jártál. Biztos vagyok benne. Az ember egy idő után rájön az igazságra. Elkezdtem gondolkodni és a gondolataim kiűzték az eszmét. Neked se sajátod ez az eszme, te is meginogtál, te is csak azért szolgálsz, hogy pénzt kapj, csak munka ez nem más és már régen nem gondolkozol azon igaz-e. Ki az a szerencsés, aki tudja, hogy egy igaz Istent szolgál? Itt a papír, én már mindent ráírtam, csak írd alá. Nem tudja meg senki. Rögtön összegyűrjük, eltépjük. Nagyot segítenél vele rajtam… Ha már hinni nem tudok, legalább a hitetlenségem legyen szilárd. A lelki nyugalmam billenjen helyre.
„ És az enyémmel mi lesz? Az én lelki békémmel kinek számolhatok el, ha csak egy pillanatra is megtagadom őt?”
A vendéget elfutotta a paprikaméreg. Legalább egyszer lehettél volna őszinte, mondta. Az pedig csak ennyit mondott: Akkor lettem volna árulóvá... Lesajnálóan érkezett a válasz: " Nézz csak végig a szúette padokon, a megfakult szőnyegen, a repedéseken, itt keresed te az Istent?"
ÉS HIRTELEN A PAP nagy tömeget látott. Annyian jöttek, hogy el sem fértek a templomban. Többen jöttek, mint a legnagyobb ünnepeken, jöttek nemcsak az élők, de azok is akik már régen kint fekszenek a temetőben… Elöl a prédikátor elődök hosszú sora, de szemükben nem a halál, hanem az élet tüze fényesedett, vezették a bekecses, csizmás férfiak, fejkendős asszonyok regimentjét. Tömegesen özönlöttek és nem szóltak egy szót sem, csak várták, mit tesz, mit felel. MÁR nem keresem, hiszen én megtaláltam és velem van most is. A vendég már nem szólt semmi, hanem dühösen elviharzott a semmiből a semmibe…
Hányan kerülnek hasonló helyzetbe! És akkor jönnek a mentegetőzések. Az embertársainkra való tekintettel fogalmazunk hitünk dolgaiban, toleránsak vagyunk, és empatikusak, megértők. Pedig nem más ez, mint határozatlanság. Gyenge hit. Nem eléggé szilárd a hitünk a feltámadásban és nem tudjuk elfogadni teljes szívvel, hogy Ő feltámadt. Nincs valódi, erős hit abban, hogy Jézusnak van hatalma elviselni, elhordozni és megbocsátani a bűnöket, és van hatalma a halál felett is. Ha ez van, van bátorság, kitartás, de még mártírsors is. Ha nincs, akkor súlytalan elégtelen marad a hit.
A bizonytalan feltámadáshitből pedig bizonytalanságok születnek. És megingás, talán ha csak 1-1- pillanatra is, de valami olyan, amit nem hat meg a régiek hite, akik templomot építettek. Ilyenkor nem érezzük a közösséget őseinkkel, akik kukoricakapálás előtt a templomba mentek imádkozni, és a tanyáról vállunkon átvetve csizmájukat igyekeztek az istentiszteletre. Arra hivatkozunk, hogy más idők járják. A gyermeket nem kereszteljük meg, azt mondjuk, majd ő eldönti. Különben is nincs pénz a nagy ünneplésre. Nem megy hittanra, már jár számtalan szakkörre, különórára, nem jön konfirmálni... nem esküdünk a templomban, nem megyek templomba, otthon hiszek, polgári temetése lesz, ő akarta… Mindez mind a gyenge vagy hiányzó feltámadáshit jele. Mert ha meg lennénk győződve arról, hogy ez a legkiválóbb út, ez a legjobb, ami velünk történhet, akkor nem így állnánk hozzá! A feltámadáshit ugyanis tántoríthatatlan és ujjongó. Mindent átjáró öröm! Aki hisz az élő Jézusban, az nem keres mást Őmellé. Kizárólagosan csak Benne bízik, mert tudja, Ő a leghatalmasabb! Ahol pedig nem hisznek a feltámadottban, ott hiányzik a győzelem öröme, hiányzik Jézus ismerete, aki Feltámadott, Életújító, Életadó. Ott még valami megoldásokat keresnek az élet nehezeire, ott még nincs a helyén az élet. Ott még a bűnök uralják az embereket, és a haláltól való félelmek.
A Feltámadott ma is itt van! Végiggondoltam, hogy csak Mezőberényben kb. 250 alkalommal hirdetem a temetéseink során: Jézus nagyobb a halánál. kb. 1000 alkalommal istentiszteleteken, 500 bibliaórán és ifjúsági alkalmon és még kétszer ilyen sokszor hittanórákon, hogy Jézus él! Ő itt van velünk, képes megváltoztatni az életünket, megújítani minket és a mi bűneinket is elveszi. 2013 húsvétján ismét hirdetem nektek: Az Úr feltámadt! Fel tud támasztani bennünket is a lelki halálból, a közönyből. Meg tudja oldani életünk legsötétebb bajait is. Nagyobb mindennél, mert Ő az élő Isten, aki előtt nincsenek akadályok!
Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Hálát adunk neked, hogy te engedelmes voltál mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Elhordoztad értünk bűneink büntetését, és fel is támadtál a halálból, mindezt nagy hatalmadból, isteni erődből és szeretetedből. Ma is köztünk vagy, hogy feltámassz bennünket a lelki halálból, kihozz bűneink szolgaságából és minden bajunkra te add a megoldást. Köszönjük, hogy feltámadásod nem csak a halál partján örömhír nekünk, hanem mindig, hiszen élő Úrként jársz velünk életutunkon. Könyörgünk ébressz fel bennünket a benned való új életre, az örök élet már most tapasztalható örömére. Ámen
