Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre. 1 Péter 2,2
Valakitől azt hallottam, hogy családjában a féléves gyermeket töltött káposztával kínálták. "Ízlett neki! "- mondta, és mosolygott hozzá... Nem gondolnám, hogy bármelyikünk nekiállna kolbásszal és hurkával táplálni a kisbabáját. Az újszülött csecsemőnek anyatej kell. Hamisítatlan babatáplálék. Csakis így tud jól fejlődni. Különben baj lesz.
Tudni kell azt is mi járul hozzá az egészséges lelki fejlődéséhez. Ez Isten igéje. Enélkül csak szentimentális vágyakozás, meditációs hangulat és valami különös érzéstengerben való úszkálás van. Nem szabad elfeledni, hogy Jézus szavai mennyi embert vonzottak, hány helyen indítottak el változást az emberek életében. Bűnbánatot, megújulást, megtérést munkál az Ő jelenléte. Az egész Újszövetség ezt mondja el nekünk: ahol Jézus szól, ott élet támad. Ahol Jézus megszólít valakit, ott valami gyökeresen átalakul. A betegségek elmúlnak, a bűnös hajlamok megszűnnek, az élet más irányt vesz, megtelik tartalommal, az ember célra talál.
Sok kedves ismerősömnek volt már pozitív lelki élménye nálunk, a gyülekezeti közösségünkben. Jó beszélgetések szoktak ezekből kerekedni. Kedves visszaemlékezések, nagy vágyódások hangoznak el. Régi megtapasztalások a konfi órákról, vagy a kis hittanos évekről. Egy-egy igazán mélyre ható istentiszteletet, vagy megszólító ifjúsági alkalom elevenedik fel. De mi következik az után, hogy valami jó történt velünk lelkiekben? Megmaradunk itt? Megelégszünk ezzel?
Növekedni kell. Egy csecsemő esetében a legalapvetőbb " elvárás" a kiegyensúlyozott növekedés. Sok kismama kerül emiatt stresszhelyzetbe. Hiszen nem mindig lesznek a kisbabák vasgyúrókká. Mégis a védőnők azt szeretik látni, hogy a gyermek kis hurkás, nagyokat szuszogó babuci. Igen, látványosan növekszik. Miért is? Mert kiköveteli magénak az ennivalót. Mert adott időközönként kell táplálni, különben igen egyértelműen ad hangot az éhségének, nemtetszésének. Az igazi, tápláló tejet kívánja, hogy növekedjen.
Annyi minden felé kapkod a kor embere. Élmények után, csodák után, gyógyelixírek és a misztikum után. Pedig a hamisítatlant kellene vágyni. Mert az nem a kápráztatásra jó vagy a vegetálásra ad elég erőt, hanem arra, hogy növekedjünk lélekben. Hogy egyre teherbíróbbak legyünk. Egyre bölcsebbek és egyre nagyobb nehézségeket sikerüljön átvészelni, legyőzni. Hogy felnőjünk és oda kerüljünk, ahová szánt bennünket mennyei Atyánk.
Növekedni az üdvösségre... Milyen különös ez. Sokan nem ismerik ez utóbbi szót.- Felnőttnek lenni azt jelenti: készen vagyok az életre. Az üdvösségre növekedni pedig azt jelenti: az örök életre készen lenni.
Ha valaki Isten igéjét komolyan veszi, azzal táplálja magát, az az üdvösségre növekszik. Bárcsak minél többen így lehetnénk!
