Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. (Zsid 12,3)

A mai igét szeretném megosztani veletek- ahogyan az számomra megnyílt.

 Csüggedés

Gyötrő, üres szavak,
Kínzó fájdalmas tekintetek,
Körbefonó, hideg falak,
Közeledő, téves jelek.

Elfáradt testek, lelkek,
Könnyesre sírt, remegő szemek,
Sebzett, lüktető, megtört szívek,
Vérben úszó, megfordult keresztek.

Életcélként szolgáló eszmék,
Megvadult angyalok,
Szétmázolt, kitalált mesék,
Ördöggé vált alakok.

Rettegve feltett kérdések,
Kínos, nem várt válaszok,
Mocskos, gyönyörű emlékek,
Egymásra szórt, titkos átkok.

Illat, mely mindig orrodba marad,
Érintését örökre bőrödön érzed,
Dallamokat hallasz, arcodon patak fakad,
Ölelését emlékezetedbe vésed.

Égető csók nyoma a szádon még,
Az élet előtt térdre rogysz,
A lázadás, a küzdelem eltűnt rég,
A tudatlanságtól csontra fogysz.

Marcangolt, bágyadt hiány,
Széllel szálló, szétszórt hamvak,
A boldogság a mélybe le száll,
Villámsúlytott csüngő szárnyak.

(Forrás: Mozso-NediaMnorI.mlap.hu)

A csüggedés állapot. Olyan, amikor az ember alig tart már ki, és nagyon rossz helyzetbe kerül. Gondoljunk csak arra, amikor egy levelet már alig tart valami az ágon, vagy már csak egy szál vékony kis cérnán csüng a gomb a kabáton. Még ott van, de nagyon meglazult a helyén, alig kapaszkodik.

A csüggedés lefelé irányló. (( Bár a lédús, tömött húsú gyümölcs is csüng, ami örömöt jelent nekünk, de mivel a termés nehéz, lefelé húzza a gallyakat. Ez egy nagyon szép, pozitív kép, talán mégis segít megérteni, hogy minden nehéz lehúz, és jaj, ha nem szedjük le időben, nem figyelünk, mert lepottyanhat, megütődhet, megsérülhet...))

Így van ez akkor is, amikor bizonyos gondok kezdik eltölteni a  szívünket. Amikor aggódunk egy szeretett családtagunkért, barátunkért, mert beteg. Amikor féltjük és szeretnénk mellette állni vizsgái, munkakeresése, konfliktushelyzetei idején. Elnehezülhet a szívünk akkor is, amikor mi magunk küzdünk meg a sikertelenséggel a meg nem értettséggel.

De ránk telepedhet annak a fájdalma, hogy támadást, bántást szenvedünk el másoktól. Mert valaki igazságtalan velünk és rosszindulatú. Számos helyzetet tudnánk sorolni. Amikor csak értetlenül állunk és az ellenállás felőröl, vagy a védekezés kiszívja az erőnket. Ha nem merítünk valahonnan erőt, akkor elesünk, akkor a földre zuhanunk, összetörünk. Ilyenkor aztán nem megy tovább.

Egy keresztyén ember viszont mindig számíthat arra, hogy Jézus megérti. És nekünk is figyelnünk kell Urunkra. Lélekben megfáradva el lehet csüggedni. Amikor már csak egy hajszálnyi választ el a kiborulástól és attól, hogy elhagyjon a hitünk.

Ilyenkor kell kiáltani: Uram figyelj rám, fogj erősen, szoríts magadhoz, köss magadhoz! Nem akarok hitemben elesni, nem akarok depresszióba esni, nem akarom ezt az állapotot tovább!

Valakinek egyszer eszébe jutott, hogy számoljunk el 10-ig, ha haragosok lennénk, mert ennyi idő alatt valamelyest lehiggadunk. Az igében az olvassuk, hogy adjunk időt a csüggedésben is magunknak  arra, hogy gondolkodjunk- gondoljunk Jézus szenvedésére.

Ő ártatlanul kellett kiállja az embervilág értetlenségét, gonoszságát, gyűlöletét. Ha ráfigyelünk, akkor először is találkozunk a megértésével. Aztán megérezzük, mit jelent az, hogy Ő ismeri a szenvedést és méltánytalanságot és mit jelent az, hogy helyettünk, miattunk is szenvedett. Majd pedig Ő tudja egyedül újra erővel megtölteni a szívünket, Ő tud felkarolni, hogy a nehézségek cipelésében megtapasztaljuk átvállalja terheinket és bennünket visz a vállán, míg újra erőre kapunk.

S a végén álljon itt énekvers evangélikus énekeskönyvünkből, melyek mindkét érzést, lelki megtapasztalást közvetítik felénk:

Csüggedt, alélt vagyok, fáraszt a szó,
Bénultan ér napom, ha rossz, ha jó.
Űzd el homályomat, hozd fel világodat,
Szentlélek, drága, hű Vigasztaló! ( EÉ 246.1)

A másik: 

Jézus, szenvedésedről
Mostan elmélkednem,
Erőt, áldást mennyekből
Lelked adjon nekem.
Jelenj meg most szívemnek
Ama nagy kínodban,
Mellyel voltál lelkemnek
Orvosa holtodban. ( EÉ 204.1)