Az első Pünkösd során, a Szentlélek kitöltésekor a jelenlévők hatalmas szél zúgásához hasonló hangot hallottak. Az efezusi levél lapjai között talán nem úgy halljuk zúgni ez a szent szelet, mint János evangéliumában. Pedig ezekre az alábbi sorokra is egyértelműen igaz, hogy átjárja a Lélek, hogy a Lélek is átjárhassa a mi életünkben is az  időt, örömöt, legbenső kapcsolatainkat.

Az alkalmas idő

5,15       Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,                                     

5,16       kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.                                                                   

5,17       Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 

5,18       Igazi ünneplés- Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel,

5,19       mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket;  énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,  

5,20       és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért,

a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.                                                                                                      

5,21       Házastársak intése- Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.

Amikor a Lélek átjárja az időt

Bosszantó, ha visszaélnek az időmmel, s egy megbeszélt időpont helyett valaki később érkezik. Ennél bosszantóbb, ha azt hallom: „mindenkinek arra van ideje, amire akarja”! Bárcsak lenne több szabadon felhasználható időm! Legalább egy pár nap, amit valóban úgy töltök meg tartalommal, ahogyan tetszik! S ha úgy tetszik, egyszerűen csak múlatom az időt, engedem, hadd menjen!  De most még a naptár diktál: a mindennapjaim a munkatervekhez és az órarendekhez igazodnak, amiből sokféle kötelező időtöltés következik.  Megbeszélések, találkozók, hittanórák, ülések, gyülekezeti alkalmak, esküvő, temetés. Mindenhol pontosnak kell lenni. A fontos terminusok előtt a mobiltelefonról kapunk jelzést, el ne feledjük, hogy ma edzés, háromkor érzik meg a gyermekünk busza, este zenekar… Azt sem tudjuk, hogyan fussunk versenyt az idővel, és már most a nyugodt időskorra vágyakozunk.  Ezért nevetünk össze a barátaimmal, ha olyan nyugdíjasokkal találkozunk, akik mindig sietnek, sosem érnek rá, alig lehet velük szót váltani.

Ki tudjuk egyáltalán használni a rendelkezésre álló időt? Nem másként kellene tervezni, beosztani? Mire jut időnk, ha gyakorta arra sem, amire szeretnénk? Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy reggelente a felkelés utáni első fél óráját mindig Istennek adja. Hiszen ezen múlik minden. Dietrich Bonhoeffer is ugyanezt fogalmazta meg, amikor arra utalt, hogy a reggeli imádság dönt a napunk sorsáról. Ha a teljesítménykényszer, az aggodalom hatja át a kapott időt, abból kapkodás és a végén kimerültség lesz. Ha az időbeosztásunkat is átjárja a Lélek, akkor megérthetjük mi az Úr akarata, merre kell menni, hol szabad valamit elengedni.  Ha vele kezdünk, és rá hallgatunk, akkor egyre ritkábban vádoljuk magunkat a mulasztásokért, inkább hálát adunk azért, amit megtehettünk. S az is igaz, ha a Lélek átjár bennünket, másként kezdünk tervezni, másként nézünk az óránkra, napunkra, szabadidőnkre. Minden perc drága lesz, amikor valakinek Jézusról szólhatunk. Minden helyzet különlegessé válik, ha Jézus nevében segítünk. Átértékelődik a pihenésre, szórakozásra szánt idő, ha valakinek Jézus Krisztust kell megmutatnunk- szívvel, szájjal, lélekkel, tettekkel.

Ha bölcsen élünk, a Lélek által átjárt időbeosztásunkat követve, akkor életünk összessége is másként sejlik majd fel. Nem azt fogjuk érezni, hogy lassan lepereg életünk homokóráján az utolsó szem, hanem bátran hihetjük, hogy az időnk végén az örökkévalóságba lépünk, Urunkkal leszünk.

Amikor a Lélek átjárja az ünneplést

Sok középiskolában szeptember utolsó hete a diákönkormányzat kampányhete. Ilyenkor a végzős osztályok versengenek egymással, vagy ha nagyobb városban járunk, akkor több iskola végzősei küzdenek azért, hogy közülük kerüljön ki a diákpolgármester. Óhatatlan, hogy ezekhez a színes városi felvonulásokhoz csapódnak olyanok is, akik már túl vannak a tanulmányaikon. Ha egyik- másik ránk lehelne, rögtön tudnánk, mitől van olyan jó kedve. Nem lehet másként szórakozni? Csak az alkohol tudja azt az állapotot garantálni, amitől megjön a jókedv? Csak mámorosan lehet elfeledni a szorongást, feladatokat, és felszabadultan örülni?

Pál tudatja velünk, hogy van szent öröm. A Lélek átjárja az ünneplő embert, átjárja a szívet, a gondolatokat, az éneklést, a mozgást is. Talán túlságosan felfokozottnak érezzük azokat a felvételeket, ahol dicsőítő közösségek éneklését látjuk. Pedig semmi túlzó nincs abban, ha valaki szívből tud ujjongani, énekelni és úgy átjárja Lélek, hogy csak kezeit az ég felé tárva tud megállni az Úr előtt. Óvodások és kisiskolások is korlátlan örömmel képesek dicsérni Istent.  Íme, a kis gyermekdal is: „Fejem, vállam, térdem, talpam mind az Urat dicséri!” Ők nem szégyenlősek, amikor mozdulatokkal kell kísérniük az éneklést, sőt a végén tapsolnak, ugrabugrálnak. Túlzó? Miért lenne az? Inkább azt mondanám, gyermekien tiszta. Ilyen a Lélekkel átjárt ünneplő ember: tiszta. Átadja magát Isten magasztalásának, megszentelődik a hétköznapi öröme is. Tehát nem néz furcsán, nem dülöngél, nem dünnyög, vagy átkozódik, hanem hálát ad. S ha nem énekel, belül, csendben a szívében mond dicséretet.

Amikor a Lélek átjárja két ember szívét

„A párkapcsolatban a szerelem a legfontosabb.” De mi történik akkor, ha mindkét fél a maga boldogságát keresi, és annak megvalósulásáért küzd? Mi van, ha csak emberi alapon áll egy házasság? Egy szó elég erre: baj. Ha nem járja át a szíveket a Lélek tüze, akkor nem csak önző, vagy szeretetlen helyzetek adódhatnak, hanem eltorzulhat, és szét is törhet a házasság.  Ha a Lélek átjárja két ember szívét, akkor nem az „én” vagy a „te” követel teret, hanem az „egymás” akar közös jelent, jövőt.  Aggódom, ha egy keresztyén lánynak nem hívő szerelmese van. Az szokott lenni a vége, hogy a gyülekezetbe tartozó elmarad, a másik nem integrálódik. Szomorúan látom, amikor a férj, vagy a feleség egyedül jár istentiszteletre. Pedig amikor a Lélek átjárja két ember szívét, akkor együtt ülnek a templompadban, de kint a vízparton is. Amikor a Lélek átjárja két ember szívét, az ezt jelenti, hogy egyek- egyek a Krisztus félelmében, aki megtanít bennünket szeretni, áldozatot vállalni, a másik javára élni, egymásnak engedelmeskedni.

Úr Jézus Krisztus! Add Lelkedet, hogy átjárja egész életemet! Segíts, hogy meglássam, hogyan szervezhetem meg mindennapjaimat a múló időben, s megértsem akaratodat. Segíts, hogy megszentelt lehessen az örömöm! Védd meg a tévútra kerülteket, akik e világ szerint képesek csak felszabadultan örülni! Segíts a házaspároknak hűséges szeretettel szeretni egymást, úgy, ahogyan te szeretsz minket. Járj át fényeddel, járj át Lelkeddel! Ámen