Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag. Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az Úr! Jeremiás 9,22-23
Ebben az igében ötször fordul elő a dicsekvés szó. Ebből az első három tiltás: ne dicsekedjék! A másik kettő pedig egyfajta megengedést vetít előre. Tehát, ha valaki mégis dicsekedni akar, megteheti, de a téma adott… De nézzük meg, mi is van a felszólítások hátterében.
Igehirdetés 2016. január 24-én
Jeremiás próféta könyvében a 9. fejezetben egy sötét kép tárul elénk. Olyan embertelen és istentelen a társadalom, hogy megérett a pusztulásra. Az egész nép romlott, s a próféta el szeretne menekülni egy elhagyatott útszéli kunyhóba, mert kibírhatatlanok az emberek a környezetében. Házasságtörés, hazugság, álnokság, bizalmatlanság még testvérek között is. Általános a csalás és a gonosz tettek tervezése, „gyilkos nyíl a nyelvük”- tehát azzal céloznak és ölnek! Szemtől szemben fenntartják a békesség látszatát, de egymás háta mögött cselt szőnek.
Olyan helyzetkép ez, amiben egy jó lelkű ember ma sem tud élni. Az ilyesmi már túl van azon a lutheri tanításon, hogy a jóindulattól vezérelve a rosszat egymás javára magyarázzuk… Isten elől pedig egyáltalán nem lehet ezt eltitkolni, Ő megvizsgálja az ember szívét! A fejezet folytatásában ezért arról hallhattunk, hogy az Úr kilátásba helyezi mindezek megtorlását, a bosszúállást, és felhangzik a próféta siratóéneke népe minden bűne felett. A megátalkodott, más isteneket imádó nép büntetése meg fog történni! Egy elbizakodott, korlátokat felrúgó nép ez, akik számára nem jelent semmit az Úrral való szövetség, az a törvény, amivel Isten szabályozza az életüket. A maguk emberi logikájával rendezik be életüket, elfeledve azt, hogy nem csak vízszintes síkon, azaz ember- ember közötti viszonyban értelmezzék életüket, hanem függnek az Istentől, közük van a Magasságoshoz, aki felettük is Úr!
Az Úr nem titkolózik, tudatja, miért jön a büntetés: „ Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket”.Jer 9, 12
Hetvened vasárnapja van, böjtelő. Egyházi esztendőnk menetében ebben az évben korán jött el a bűnbánati időszak. Jó is, hogy így van, mert meg vagyok győződve arról, hogy miközben összefoglaltam Jeremiás könyve 9. fejezetének elejét, Kedves Olvasó előtt is mai helyzetek villantak fel. Mintha nem is egy 2600 évvel ezelőtti történelmi kor visszásságairól hallottunk volna, hanem mai valóságunk lefestését láttuk meg benne. Igen, ez tagadhatatlan! Nem csak európai hírek kerültek elénk, vagy távoli országokban zajló szélsőséges folyamatok, hanem saját házunk tája is. A felsorolt fonákságok azóta sem vesztek ki, újra és újra felüti a fejét az istentelenség és a romlás, a bizalmatlanság és a képmutatás. Ma mi is meg kell halljuk ezeket és a hallottak el kell vezessenek a bűnbánat felé.
Szinte reménysugárként áll itt mai igeszakaszunk második verse. Ebben a negatív helyzetben, a romlást tapasztalva is van visszaút! Meg lehet maradni, hiszen van olyan, amiben Isten tetszését leli, lehet az Ő tetszése szerint élni! Ahhoz viszont fordulat kell!
Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Jer 9,22
Bölcsesség, erő, gazdagság. Aki ezekkel rendelkezik, az ezt meg is akarja mutatni, fitogtatja, sőt számtalanszor tapintatlanul mások arcába vágja. Mit érne mindez, ha el kellene rejteni? A szívben mélyen gyökeredzik annak a vágya, hogy versengjünk, és a versenyben győzzünk. Erre való a büszkélkedés, s a dicsekvés minden formája. Csak akkor van értelme erőnek, bölcsességnek és gazdagságnak, ha büszkélkedni lehet vele. Egy többszintes ház, egy luxus autó, egy márkás karóra, egy jeles divatház szép darabja mind- mind arra valók, hogy megmutassák másoknak is.
Ugyanígy van ez az erődemonstrációval is. Az egyik tanítványomat folyton arra kell felszólítani, hogy rendesen öltözzön fel… tudása és a viselkedése elmarad a társaitól,talán ezért is akarja mutogatni izmos felsőtestét mindenképpen. Tetszeni akar és tiszteletet is szeretne. - Aki erős, az hatalmat is akar magának. Mindenki más fölé helyezkedni, mert joga van hozzá.
S mi a helyzet a bölcsességgel? Megannyiszor tapasztalom, hogy a bölcsek nem felfedik, hanem elzárják, magukban tartják a tudást, azzal, hogy a tudományos nyelv nyüzsög az idegen szavaktól. A szakzsargon annyira bonyolulttá teszi tudományos munkájuk, szakterületük megértését az átlagember számára, ha valaki azzal találkozik, már attól kisebbségi érzése támad, hogy egy előadás címét sem érti meg, nemhogy annak tartalmát felfogja. A bölcsesség mögött mintha nem csak szorgalom és tehetség állna, hanem az kiváltság lenne.
Így nem csoda, hogy a tudós, a gazdag és az erős dicsekszik. Isten azonban ezt elítéli. Nem a bölcsességet vagy a javak birtoklását, avagy a testi- lelki erőt ítéli el, hanem azt, hogy az emberek ezek által elismerést és hatalmat kényszerítenek ki környezetükből. Mondván: „ Tessék irigyelni, csodálni, imádni azokat, akik mindezek birtokosai!” Dicsekvésük afelé visz, hogy egyen életcél ezek elérése, s ha valaki gyenge, szegény és szerény képességek, kevesebb tudás birtokában van, érezze magát másodrendűnek, megtűrtnek…
Isten azt mondja, hogy ez így nincs jól! Nem lehet a puszta észt imádni- láttuk mi lett ebből a történetelem folyamán. Nekem erre példa a francia forradalom öldöklése. Nem lehet a puszta erőt imádni- ebből születtek a XX. század diktatúrái- de kiváló sportolók tragédiájához is ez vezetett. Nem lehet a gazdagságot imádni- ebből táplálkozik és virágzik a drogpiac is és ez lett veszte számos világhírű sztárnak. Isten imádatát mással felcserélni mindig végzetes! Aki valódi értelmet, célt akar az életének és helyes dicsekvést, az Istent kell ismerje, és az ő irgalmas szeretetét kell magasztalja.
Ha ma valaki az Evangélikus Élet magazinját megpillantja Martin Luther King tekint rá a címlapról. Ismert az ő küzdelme fekete bőrű honfitársaiért, mártír sorsa is. A fülünkben csengenek kijelentései, az egész világon példaértékű szónoklata, programbeszéde, meggyőződésétől táplált kitartása. Mai igénk első része tiltás, felszólítás arra, mit ne tegyünk, de a második vers örömhíre pozitív jövőképet ad, Isten számunkra új esélyt adó szeretetéről szól. Isten képes megteremteni közöttünk a szeretetet, jogot, igazságot, egy olyan jövőt, amely az ő tetszésére van, amelyben kedve telik. Ezért szabadjon úgy kezdnem soraimat, ahogyan a Nobel- békedíjas baptista lelkészt tette.
Van egy álmom, hogy a mi gimnáziumunkban a Jézus Krisztusról szóló örömhír, az evangélium egyszer olyan üzenet lesz, ami nem megy egyik fülön be a másikon ki. Hogy nem a pusztán a tudás, erő és gazdagság lesznek céllá, vagy a boldogság forrásává az itt tanulók számára, hanem az a bölcsesség, aminek kezdete az Úr félelme. Hogy mindezek helyett a szeretet, a jog és az igazság válnak elérendő, szívbe fogadott értékké. Álmom, hogy Isten megismerése nem marad egy tantárgy keretein belül, hanem vágyott lesz az a kapcsolat, amelyben Isten mindezeket megteremti számunkra.
Van egy álmom, hogy szülőket és pedagógusokat úgy érint meg Isten, hogy lehull a hamis dicsekvés kényszere és Istennel fognak járni életútjukon. Hiteles keresztyén emberként a felnőttek képesek lesznek bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, Aki magát mondja igazságnak, Akiben Isten határtalan kegyelme öltött testet.Hogy egymás legyőzése, a gyerekek tanulmányi eredménye, kupái, győztes fotóinak posztolása és az ezzel való dicsekvés hangja helyett az Isten ismeretével és Neki szóló dicsérettel fogunk találkozni közösségeinkben.
Van egy álmom, hogy gyülekezetünk úgy tud befogadó lelki otthon lenni, hogy közöttünk is első helyre kerül az Úrral való dicsekvés, s az alázat, az elfogadás, a segítő szeretet lelkülete tölt be mindent. Amikor jogosságról és igazságról van szó, akkor a mi szempontjaink, önigazolásunk háttérbe szorul. Előre lép Krisztus, Aki megigazulásunkká lett az Isten előtt, Aki által minket elfogad és befogad az utolsó napon, az ítélet napján a mennyei Atya az örök hajlékba. Álmom, hogy egyetlen és mindent felülíró célunkká válik, magunk elmélyülni Isten ismeretében a neki való engedelmességben, s küldetésünk lesz sokak lelkének megmentése az Isten országa számára.
Szabad dicsekedni, nem tilos, de nem mindegy mi a tartalma, mi az alapja. Lehet büszkeség szívünkben, de minden evilági eredményünk mögött Isten megtartó, áldó szeretete áll- nem a mi kizárólagos érdemünk egyetlen elért magaslat sem, hanem Isten velünk való kegyelmes cselekedetéé. Hiszen mid van, amit nem kaptál? 1 Kor 4,7 Ezért vessünk le bűnbánattal minden hamis dicsekvést. Legyünk Urunk bűnbocsátó, bennünket felemelő jóságának dicsérői, hogy megmeneküljünk a kárhozattól, az istentelen élet és hamis dicsekvés bosszúállásának napjától. Van kiút, van más út is! Válasszuk azt! Istenünk megteremti a szeretetét, jogosságát és igazságát a Krisztusban. Lehet, hogy nem csillogó, nem is tetszetős, de Ő ebben leli a kedvét- szeretett Fiában gyönyörködik- és bennünk is, ha ezekkel dicsekszünk. Ámen
