23És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24A farizeusok így szóltak hozzá: „Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?” 25Erre ő ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? 26Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.” 27Majd hozzátette Jézus: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; 28tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” 1Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; 2figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. 3Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj ki középre!” 4Hozzájuk pedig így szólt: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?” De azok hallgattak. 5Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. MÁRK 2, 23-3,6
Mindennek rendelt ideje van… de nem csak annak, amiről a Prédikátor könyvében olvashatunk, hanem a hét napjain végzendő tevékenységeknek is. Így foglalhatnánk össze egy a nagymamáink házipraktikáit bemutató könyv tartalmát. Eszerint egy jó háziasszony heti feladatait szervezetten végzi. Így minden napnak van jellegzetessége: az egyiken piacra megy, a másikon tésztát főz, virágokat locsol. Természetesen nem csak egy jól működő háztartás alapvető eleme a heti beosztás. Szeptember elejétől gyermekek és felnőttek újra az iskolai órarendhez igazítják személyes programjaikat. A hétfő „nem szeretem nap”, míg a szombat a vágyott pihenés napja, amikor a hét fáradalmait el lehet feledni. Sokfelé a vasárnapot még mindig az Úr napjának nevezik, emlékeztetve arra, hogy ezt a napot az Úr Isten a vele való találkozás, a megszentelődés napjaként rendelte el az ember számára.
Kié ez a nap? Az Úr az övéinek a teljes testi, szellemi, lelki megpihenést kínálja ezen a napon. A legjobbat akarja adni, nem csak csendet, éneklő és hitvalló közösséget, sőt az áldásánál is többet: önmagát. Ebben a szent találkozásban egyre közelebb kerülhetünk Őhozzá. Ez azonban a köztudatban sajnos egyre kevésbé nyilvánvaló. A vasárnap központjában a természet felfedezése, az ember harmóniája, a gőzölgő húsleves és a család áll. Bizony még a szociális otthoni istentiszteletről is kiszólítja a látogató családtag az ott ülő idős testvért, mondván: övé az elsőség még az Istennel szemben is…
A jogalkotó szándéka… Jézus korában más volt a helyzet. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a harmadik parancsolattól nem szabad eltérni. Annyira meg akartak felelni az Úr elvárásának, hogy elfelejtették, szövetsége jeleként, örök szeretete bizonyítékaként kapták a tíz igét, hogy az segítse az életüket. Olyan kínosan ügyeltek a parancsolatok betartására, hogy már egymást sem látták, sem az áldott Alkotót, s a parancsolatok mögött a jogalkotó Úr szándékát sem. Megkövültek a szokásaik, megkövült a hitük, megkövült a szívük. Jézus gyógyítását sem voltak képesek jónak látni! Elfeledték, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat lett az emberért. Elfeledték, hogy nem valami, hanem Valaki határozza meg az életüket: az Úr Isten, aki táplálja az éheseket, akár szent kenyerekkel is…. Ma sincs ez másként. Sokan szeretnék távol tartani Jézust a saját köreiktől, rossz szemmel nézve a tőle kapható életújulást, kétségbe vonva isteni személyének hatalmát.
Egy nappal sem később! Mindennek ideje van az ég alatt, de vannak tettek, amik nem várhatnak másnapig, amiket nem órarendhez vagy heti beosztáshoz igazítunk. Életet menteni, gyógyítani, szeretni, irgalmat gyakorolni, jót szólni minden nap kötelességünk! A bajbajutottaknak talán már nem adatik több idő, újabb esély. Isten népének ugyanannyira dolga szeretni felebarátját, mint Urát. Mi lenne, ha végre kilépnénk a komfortzónánkból és nem önmagunkért aggódnánk? Ha a szeretet cselekedete előrébb való lenne saját hitünk öncélú gyarapításánál? A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését! (Róm 8,19)
A napok ura? Az Élet Ura! Jézus földi küldetése három évében minden napon halálosan elfáradt, csakhogy az Élet Uraként ismerhessék meg. A megszállottakból ördögöt űzött ki, a bűnösök megbocsátásra találtak nála, szeretettel fordult a kicsinyek felé és felkarolta a kitaszítottakat. Azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Ebben a szombatnap sem akadályozhatta, hiszen Ő Ura a szombatnak is! Ha pedig valaha is várt - mint Lázár esetében - azért tette, hogy kiderüljön: Ő a feltámadás és az élet! Kereszthalálával sem várt évtizedeket, az idő teljességében áldozta oda magát értünk és helyettünk. Nem is kérdés, hogy mi keresztyének a feltámadását ünnepeljük minden vasárnap, hiszen ez kétségtelenné teszi, hogy hatalma van minden felett, bűn, pokol, halál felett, mert Ő az Élet Ura!
Imádkozzunk! Úr Jézus, bocsásd meg megkövült vallásosságunkat!
Bocsásd meg, hogy a magunk rítusai, szokásai és kényelme lefoglalnak bennünket!
Bocsásd meg kemény szívünket, hogy mások javáért olyan nehézkesen mozdulunk!
Bocsásd meg, hogy még mindig nem tudjuk eléggé érteni szereteted titkát!
Te vagy az Élet Ura! Kérünk, könyörülj rajtunk is!
Gyógyíts bennünket Lelked hatalmával! Ámen
