Valaki azt mondta, hogy szeretetnek illata van. Tény: akinek a szíve szeretettel teli, annak különleges kisugárzása van. A gyerekek nagyon érzékenyek erre. Biztos vagyok abban, hogy emiatt nem mindegy, ki tanítja a gyerekeket, milyen pedagógus kezébe kerül a következő nemzedék. Számtalan gyerekre panaszkodik a szülő, óvónő, tanító. Azt mondják: kezelhetetlen, rakoncátlan, vagy direktebben: rossz. S én eközben azt tapasztalom, hogy nincs is azzal a gyerekkel olyan nagy baj, csak el kellene viselni őt, csak jobban kellene segíteni, meg kellene hallgatni, esélyt kellene neki adni. Egészen egyszerűen: több szeretetet kellene neki adni. ( Itt persze ne értsen senki félre, nem állítom, hogy én aztán hű de nagyon képes vagyok szeretni mindenkit. De az bizonyos, hogy vannak gyerekek, akik a heti egyszeri hittanórára, a találkozásainkra nagyon várnak. Aki kibontakozik vagy megnyugszik, mialatt Jézusról szólunk s együtt az Ő áldó erőterébe kerülünk.)

 A gyermekekkel foglalkozóknak önmagukra is ügyelnük kell. Nagy felelőssége van a felnőtteknek, mert a legfontosabb kérdést őszintén meg kell válaszolni: "Mit közvetítek a gyerekek- fiatalok felé?" Hiszen a gyermeket nem lehet becsapni, őszintén rálát a fogyatékosságainkra, a szerepeinken túl ránk, az igaz valónkra. S ha szembe is szegül és nekifeszül akaratunknak, másolja viselkedésünket, példánk sokkal mélyebb nyomokat hagy benne, mint gondolnánk.

Korunk népbetegsége a közöny és az egoizmus. Mindkettő egy tőről fakad: nincs benne igazi szeretet a felebarát, a másik ember iránt. Ezért dohányzik rengeteg felnőtt játszótéren, babakocsit tolva, gyermekrendezvényeken. Joga van hozzá? Senki nem vitatja, de joga mások egészséges élethez való jogát csorbítja. Szeretnék Jézus szeretetparancsából kiindulva, a gyermekek evangéliumát szem előtt tartva egy "mozgalmat" indítani a gyerekek testi- lelki egészségének védelmében. Remélem, sokan csatlakoznak hozzám.

Szeretetnyelv. Ez a kislányommal kapcsolatosan jutott eszembe. Meg vagyok győződve, hogy beszéli az állatok nyelvét... Olyan szeretetnyelven beszél, amit ezek a tudatlan, ösztönös kis teremtmények értenek. Mindenki tudja, a csigák mennyire érzékenyek. Mégis engedik Bogicának, hogy megsímogassa a kis szarvukat... Ezt jelenti a szerettel teli ráhangolódás, a feltétel nélküli szeretet: a tapintásban, a kíváncsiságban és törődésben kifejezett jóság. Ha ránézek a kislányomra, egyre jobban értem, miért mondta Jézus: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba. (Lk 18,17)