Kedves Olvasók!

Sajnálom, hogy csak most írok, de napok óta nem működik az internetünk, így nem tudtam friss írásokkal szolgálni. Most családi vendégségben vagyok, így ki is használtam a lehetőséget és rátok is gondoltam.

Az ovis és hittanos évzárók már mögöttünk vannak. Majd digitalitálok pár képet a gyerekek rajzaiból, hogy lássátok, milyen ügyesek. A mai istentiszteletről küldöm majd a a képeket, de még el kell jussanak hozzám Bankó Palitól, aki ma is helyt állt, hogy hírt adhassunk magunkról.

Illatok- erről szeretnék ma írni. Mert az illatokhoz nagyon meghatározó élmények kapcsolódnak, legyen szó kellemes, vagy kellemetlen szagokról. A férjem szereti az eső illatát: állítólag az édesanyja terhessége idején számtalanszor állt ki az eső után, hogy érezze az esőáztatta aszfalt és természet illatát. A hárs túl erős, de a bodza és az orgona májusban az anyák napját és az iskola fiisét jelzik: elég csak beleszippantani a levegőbe, máris kész az időutazás, ismét kisiskolás leszek, főként, ha a közelben nyílik a spirea... Pénteken kellemes nyáresti illatok lengetek körül mindent. Jó, amikor a kánikulát enyhébb hőmérséklet váltja fel, főként, ha autóban utazunk és egy kicsit süvít a langyos szél. Ilyenkor kezdi minden kiárasztani az illatát. Nagyon szeretem ahogyan a frissen vágott fű, a porhanyós föld, vagy a gabolnatáblák ontják sajátos szagukat. Mondjuk tegnap este a szomszédban nagy grillparti volt, így a sültek és a faszéngyújtó illata is átkúszott hozzánk, füstös fűszeres hangulat volt. De ki ne tudná felidézni az estike illatát? Ez is hozzátartozik a szünidőhöz. A kora reggelnek is meghatározó illatvilága van. Nekem a kávé is elengedhetetlen hozzá. De a harmatos kert és a nyíló virágok ilyenkor a legszebbek. Almás- fahéjas sütemény, mézeskalács, vagy frissen mosott ruha esetleg fertőtlenítő... Hosszasan folytathatnánk. Mindennek és mindenkinek megvan a saját illata. Szagokhozn nem csak élőlényeket, de eseményeket és helyszíneket is kötünk: nekem a Norvég tengerpart is ilyen.

Patrik Süskind könyve, a Parfüm egy olyan emberről ír, akinek nem volt saját testszaga, és az emberek, de az állatok is bizalmatlanok voltak vele. Ezért vált parfümkészítővé és eközben gyilkossá, s a tökéletes illat elkészítése után lincselték meg.

De nem ide akartam kilyukadni, hanem az Istennek kedves illathoz. Az áldozatbemutatás lényege talán így érthető meg: az emberek valami jó illatút akartak adni a láthatatlan Istennek. Ezért az oltáron feláldozták neki, elfüstölögtették, hogy felfelé szálljon az illata és az Úr érezhesse az ember őszinte odafordulását hozzá.Milyen illatot árasztunk magunkból? A múltkor azt írtam, a szeretetnek is van illata. Hadd egészítsem ki: a gyűlöletnek is van taszító szaga, ami nyomot hagy viselője után.

Nekünk más- más lehet a kedvencünk. Van illat, ami nem illik hozzánk, s bár máson szeretjük, mi nem viselnénk ( el). Ez is egyedi dolog. De a szeretet, az áldozatkészség illata magával ragadó tud lenni. Jézusnál lehet kapni!

 Éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." Efezus 5,2

S még egy ige elmélkedésre:

De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. 2 Korinthus 2, 14-15