Mint fogadjalak téged, Világ Reménységét? Mint köszönthetem fényed, Mint siessek eléd? Ó, drága Jézus, kérlek, Te mutasd meg magad, Hogy mi kedves tenéked, És hogyan várjalak!
Ha Sionod az útra Zöld ágat szórt eléd, Hadd zengje szívem húrja Tenéked énekét, Hogy frissen, bátran szálljon Tehozzád énekem, És szüntelen szolgáljon E földön életem!
Hogy megments, Jézus, engem, Mit tettél üdvömért, Mert láttad testem-lelkem Halálos ínségét! A béke szent országát én elveszítettem, De jöttél, hogy az áldást Te visszanyerd nekem.
Mi késztetett, hogy értünk Elhagyd a mennyeket, És vállald emberlétünk? A mentő szeretet! Az egész nagy világot És sok sebét-baját, Mit irgalmad jól látott, Te így öleled át.
Vésd ezt szívedbe mélyen, Te bánkódó sereg! Túl csillagtalan éjen A hajnal közeleg! Ne csüggedj, Segítséged Ott áll ajtód előtt, És megvigasztal téged, Ha bebocsátod őt.
Eljön újra: megítél Élőket, holtakat. A benne bízó nem fél, Annak kegyelmet ad. Kelj fel, szép Napunk, várunk! Vígy országodba el, Hol mindörökké áldunk Új hálaénekkel!
( Evangélikus Énekeskönyv 141. ének Paul Gerhardt)
